Amikor a szeretet szót hallom, nem éppen a sírás jut eszembe. Legalábbis nem elsőre. Talán második gondolatra már igen. Mert ha jobban belegondolok, legtöbbször a szeretteim miatt sírok. Nem csupán azért, mert elveszítem őket. Nem azért, mert bántanak. És nem is azért, mert reménytelenül menthetetlen esetek lennének. Sőt!…
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Mát 5:4) Naponta futok bele emberekbe, akik az életük viharaival küzdenek. Van, aki már évek óta vergődik, de nem jut előre. Csak fájdalom van, megvigasztalódás nincs. Rossz nekik, tudom én. Csak nem eléggé. Még nem. Mert más dolog nyávogni, és más sírni.…