Szinte egyik napról a másikra váltunk ellenséggé. Pedig senkinek sem ártottunk. Éltünk, tanultunk, beszéltünk – magyarul – úgy, hogy senkit sem bántottunk, senkit sem akartunk megsérteni, senkitől sem akartunk elszakadni. Egyszerűen csak azt a viszonylagosan békés létet kívántuk tovább élvezni, amiben eddig is részünk volt. Csakhogy mostanában felkapott…

„Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram!” (Zsolt 89,16) Előre leszögezném, hogy oda meg vissza vagyok a népemért, magyarságunkért. Kárpátaljaiként különösen erős ez a kötődés, becsületes megnevezése szerint nemzeti identitástudat. Ráadásul szerintem hatalmas kegyelem ránk nézve, hogy – elviekben – keresztyén nemzet vagyunk.