Énekek éneke

Gondolatok A dal (The Song, 2014) c. film alapján

1409890538-DAN_0354_1400_927_75

„Láttam, hogy mindaz, amit véghez visznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés.” (Préd. 1, 14)

Lenyűgöző. Nincs más, megfelelőbb szó rá. Sok-sok filmmel ellentétben nem igazán találtam negatív kritikát A dalról, amely egy countryénekes életútját mutatja be a kezdetektől a nagy sikerekig, majd a bukáson keresztül élete értelmének megtalálásáig. Két-három mondatot elolvasol a filmről, és már borítékolod is magadban az egész történetet: dráma, romantika, kísértések, veszteség, békekeresés – bámulatos zenei hátérrel. Magam is azt gondoltam, hogy ebből már ezret is láttam, most mégis nagy szeretettel tudom ajánlani A dalt mindenkinek: keresztyénnek, nem keresztyénnek, de főképp countryzene rajongóknak.

Richard Ramsey rendező nagyon ügyesen szőtte a történetbe a Prédikátor könyvét és az Énekek énekét, pedig első ránézésre nem gondolnánk, hogy keresztyén filmről van szó. Adott egy fiatal, tehetséges énekes, aki igyekszik kitörni a sikeres zenész apa árnyékából. Megtalálja élete szerelmét, akivel összeházasodnak, és a szívében egyre növekszik a hála Isten iránt. Tűz, szeretet, hit van a dalaiban, amelyek egyre nagyobb sikert hoznak neki. De vajon képes lesz-e összeegyezteti a családi életet az állandó turnékkal?

1409900110-Rose-and-Jed-vineyard_1400_587_75

Az első fél órában azt érzed, hogy itt nincs bonyodalom, Isten mindent szépen felépít, igazán nincs értelme folytatni a filmet – talán túlságosan is simán alakulnak a dolgok. Az ember valahogy sosem elégedett azzal, amit kapott. Pedig jól tudjuk, hogy nem a körülmények tesznek minket boldoggá. Mégis, ha megvan a család, jöhet a hírnév (vagy épp fordítva), ha az is megvan, akkor jó lenne még több pénz, aztán már ideje egy kicsit az élet élvezetével is foglalkozni. „Ezt gondoltam magamban: megpróbálom, milyen az öröm és élvezem a jót! De kitűnt, hogy ez is hiábavalóság. A nevetésre azt kellett mondanom, hogy esztelenség, az örömre pedig azt, hogy mit sem ér.” (Préd. 2,1-2) Jöhet az alkohol, a drogok, szex – noha végig arra vágyunk, hogy gazdagodjunk, újat tapasztaljunk, valahogy lassan minden értelmét veszti. Így jut el a sikeres ember az öngyilkosságig.

Érezted már azt, hogy hirtelen kirántották alólad a talajt, eltűnt minden biztonság, és a korábbi boldogságnak már a nyomát sem leled? Nem tudjuk, hogyan, de tehetetlenek, boldogtalanok lettünk és nincs kiút ebből… Amikor Péter már nem néz Jézusra a vízen, csak a feneketlen mélység tátong alatta. Ritkán vesszük észre, mikor van az a pont, amikor elengedtük Isten kezét és levettük Róla a tekintetünk, de azonnal feltűnik, ha Ő már nincs ott. Az ember csak akkor döbben rá, hogy mindene megvolt, amikor mindezt elveszíti.

A dal bámulatosan szemlélteti, hogy még ebből a mélységből, a nagy semmiből is van visszaút Istenhez. Még a házasság szentsége is lehet olyan erős, hogy túlél mindent. Van megbocsátás és van újrakezdés. Könnyebben hozunk áldozatot is, ha biztosan tudjuk, miért élünk. A lelkünkben újra felcsendül az ének. Viszont a sebek megmaradnak. Vajon elkerülhető lenne ez az egész, ha képesek lennénk elégedetten élni mindazzal, amink épp most van?

Menyus

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

Nigriny-Demeter Adrienn (Menyus) vagyok. A Kárpátaljai Keresztyén Diakóniai Jótékonysági Alapítvány koordinátoraként, valamint pályázatíróként dolgozom Beregszászban. Szeretem a rugalmas munkaidőmet, mert így megengedhetem magamnak, hogy a munkám mellett sok egyébbel is foglalkozzam. Isten kegyelméből fantasztikus család áll mellettem, Beregszászban élünk. Amikor dühös vagyok a világra, festek. A TeSó blog hasábjaira elsősorban filmajánlókat írok.