 |
Biblianyitó imádság: Imádságban kérd Isten áldását a böjtödre, akárhogyan is élted meg eddig. Kérj újult erőt hozzá, és azt, hogy a tested visszafogása, megregulázása hadd párosodjon lelki megtisztulással és Istenre figyeléssel. Olvasd el: Ézs 43 Nagyító alá: Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet. Ézs 43, 18-21 |
 |
Ézsaiás könyvének ez a fejezete a babiloni fogság során íródott egy olyan nép számára, amely már sokszor megtapasztalta Isten hatalmát és szabadítását. Most is a fogságból való szabadulás reménye az, amivel a próféta vigasztalni és bátorítani akarja a népet. Ha elolvastad Ézsaiás könyvének 43. részét, hasonlítsd össze, mit mond a próféta a 16-17. versekben, és ehhez képest mit mond a 18. versben: „Ezt mondja az ÚR, aki utat készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át, aki hagyta, hogy kivonuljanak a harci kocsik és lovak, a hadsereg és a harcosok, és most ott feküsznek, nem kelnek föl többé, elaludtak, elhamvadtak, mint a mécses.” Ézs.43,16-17. „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek!” Ézs.43,18. A próféta előbb emlékezteti a népet arra, hogy hogyan szabadította meg Izraelt korábban Isten – vagyis emlékezteti őket a régi dolgokra –, majd azt mondja nekik: ne a régi dolgokkal foglalkozzanak.
A babiloni fogság helye és az izraeli otthon között több száz kilométernyi vad pusztaság terült el, amelyen nem volt könnyű átjutni. Isten azonban azt ígéri népének, hogy nincs okuk félelemre, mert ő utat készít számukra a vad tájon keresztül.
Hasonlítsd össze a 7. és a 21. verset! „…mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam”. Ézs.43,7 „a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet”. Ézs.43,21 A fenti versek alapján mi az egyik célja Isten teremtményeinek? Mi a mi egyik célunk az életben? Vajon hogy lehet beteljesíteni ezt a küldetést? |
 |
|
 |
A próféta egy kétségbeesett, szomorú, fogságban élő néphez szól és szabadítást ígér. De nemcsak a babiloni fogságból, hanem egy ennél sokkal fontosabb szabadítást is előrevetít. Szabadítást a bűnök megkötözöttségéből, és a bűnért járó méltó büntetésből. Húsvét közeledtével egyre valóságosabbá válik Jézus értünk vállalt áldozata, és erre gondolva új értelmet nyernek a próféta szavai: „Ne a múlton tűnődjetek!” Istent a kereszthalál és a feltámadás óta már nem a múltunk érdekli, nem az elkövetett bűneink és hibáink, hanem a jövő, amit nekünk, megváltott gyermekeinek szán. Volt már kétséged afelől, hogy vonatkozik-e rád ez a megváltás? Hogy benne van-e a neved az élet könyvében? Én korábban gyakran gondolkodtam ezen, és mindig megijesztett a gondolat, hogy mi van, ha a már rég megírt könyvből, aminek a tartalma megváltoztathatatlan, az én nevem hiányzik? És ilyenkor eszembe jutott az a millió ok, amiért valószínű, hogy valóban hiányzik: a mulasztásaim, a bűnök, amiket elkövettem, a rossz tulajdonságaim, az, hogy, még amikor szolgálni próbálok, akkor is a saját dicsőségemet keresem, az, amikor azért szolgálok, hogy legyenek jó pontjaim Istennél, és még folytathatnám a sort, de bevallom, nehéz a hibáimról nyíltan beszélni… Az elmúlt vasárnap hallottam egy istentiszteletet, ami viszont megerősítette a hitemet a kegyelemben, és abban, hogy az rám is vonatkozik. A lelkész arról prédikált, hogy mindenkinek szembesülnie kell a saját bűneivel: vagy itt a földön, vagy ha ezt elmulasztotta, akkor a halála után az ítélet során. Ha már itt a földön szembesültél a bűneiddel, és tudod, érzed, hogy nem érdemelnéd meg, hogy a neved benne legyen abban a bizonyos könyvben, akkor biztos lehetsz benne, hogy Isten nem csak megmutatta a bűneidet, de azzal együtt a szabadulást is felkínálta. Ha ezt elfogadtad, akkor már nem kell félned a jövőtől, és nem kell félned a haláltól sem. Csak akkor vagy Istené, ha úgy érzed, nem vagy elég jó, hogy az övé légy. |
