„Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked. Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki…”
1Mózes 12,1–4a

gd.org-pic-82

 Mostanában sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy menni vagy maradni. A TeSó blogon is olvashattatok már erről. A lehetőségek egyre inkább beszűkülnek Kárpátalján. A megélhetés szinte lehetetlen. Az emberek rá vannak kényszerítve, hogy külföldre menjenek dolgozni. Sokan úgy indulnak el, hogy nem is tervezik a hazatérést.

Abrámot is elküldi az Isten. Kimozdítja szülőföldjéről rokonai közül, és maga vezeti őt az ígéret földjére. Az én életemben is volt olyan szakasz, mikor Isten ezzel az igével indított útnak. Az Ő szavára hátrahagytam, amit ismertem, és elindultam Vele az ismeretlenbe.

A mostani életszakaszomban nem erről beszél nekem ez a történet. Ábrahámot Isten a nehezebb útra hívta el. Hárán városa, ahonnét Ábrahámot kihívta Isten, viszonylag fejlett város volt, Ábrahám itt élvezhette a városi élet minden előnyét: kőházban lakott, vezetékes vizet ihatott, földet művelhetett, ha vásárolni akart, akkor csak elugrott a helyi piacra. Az az élet, amire Isten hívja – visszalépés. Nomád állattartóként küzd a pusztában az ételért, vízért. Megharcol az időjárással, a kellemetlen szomszédokkal. Ráadásul egy ismeretlen földre hívja Isten. A kellemest, jót, szépet kell otthagynia a bizonytalanért.

Nem tudom, hányan mondanánk igent egy ilyen ajánlatra. És mégis… Ábrahámnak van igaza. Az ő élete a pusztában is áldott lesz Istennel. A Háránban maradt rokonok lassan beolvadnak és eltűnnek, míg belőle nagy nép lesz. Még unokaöccse, Lót sem érti meg ezt. Ő Kánaán jobbik részén legeltet, a Jordán völgyében. Sok a víz, zöld a fű, jól él a nyáj. És ott van Sodoma városa is, ahová be lehet költözni. Lót a könnyű utat választja, és Ábrahámnak többször is meg kell menteni a rokonát. Ő a pusztában áldott lesz. Áldás van a családján, a jószágain, az emberi kapcsolatain. A nehezebb úton – ott van vele Isten.

Menni vagy maradni? Nem könnyű kérdés. És nem is akarok senki helyett dönteni. Annyi azonban biztos, hogy Isten mindig a nehezebb utakon készít el az áldásokat.

0808_4wdweb_06_z+road_warning_sign+crazy_directions

Kedves olvasó! Ha ez a kérdés forog benned, kérdezd meg Istent, hogy mit szeretne tőled. Ha nem látod világosan az Ő akaratát veled, akkor kérdezd meg magadtól: melyik a nehezebb út? Maradni a világnak ezen a sokat szenvedett kis sarkában, vagy elmenni másfelé több pénzt keresni, de idegennek lenni idegenek között. Egyik sem könnyű út. Te válaszd a nehezebbet!

Krisztus a szoros kapun átmenve a keskeny útra hívott el minket, amin ugyan nem könnyű járni, de ott vannak az áldások elkészítve. Péter apostol ismerte jól a tengert és a halakat, ez volt az ő komfortzónája. Jézus kimozdította onnét, és a nehezebb útra hívta: kövess engem! Lévit a vámszedő asztal mellől állította fel Jézus, pedig az kényelmes és gazdag életet jelentett. Sorolhatnám még az embereket, akik a nehezebb utat járva lettek áldottakká és áldássá.

Maga Jézus Krisztus is ezt tette. A menny szépségét és az angyalok seregeit hagyta hátra, hogy emberré legyen és a kereszten haljon meg. Nem is kérdés: ez volt számára a nehezebb út.

Jézus Krisztus áldássá lett az egész emberiségnek kereszthalála és feltámadása által. Ábrahámnak is azt ígérte Isten, hogy: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” A nehezebb utakon járva megerősödik a bizalom Isten felé. Napi kapcsolatban maradunk Vele. És ez áldások forrása lehet a környezetünk számára is.

Istennel bátran lehet vállalni a nehezebb utakat is. Az Ő jelenléte áldottá és áldássá tesz téged is.

Kacsó Géza

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .