Amikor felkértek az írásra, rám bízták a témaválasztást. Azonnal az a gondolatom támadt, hogy a háláról szól majd az írásom. Ebben megnyugodva hagytam, hogy teljenek a napok és közben sok minden fogalmazódott meg bennem a témával kapcsolatban. A határidő közeledett, és én kitűztem egy napot, eldöntve, hogy aznap biztosan papírra vetem a gondolataimat. És itt jött a jól ismert de… Gondolom mindannyiótokkal előfordult már, hogy semmi sem úgy alakult, ahogy elterveztétek. Na, velem is ugyanez történt. Az a bizonyos napom szépen eltervezett volt, elvittem a gyerekeket az óvodába, elkészítettem az ebédhez valót, és nekikezdtem a betervezett feladataim elvégzésébe. Viszont miközben…
„Hiszen én annyi mindent próbáltam tenni a javulásért” – szoktam mondogatni magamban. Aztán rájövök, hogy még jobban összekutyultam mindent. Mostanában leginkább ezt élem meg anyaként, háztartást vezető nőként. Elfelejtek megpihenni, megállni, örülni, értékelni a pillanatot. Mindezek helyét most átvette a kapkodás, a morgolódás, a panaszkodás, az idegeskedés, a türelmetlenség a gyerekeimmel és másokkal szemben. „Nincs időm semmire” – mondogatom egyre gyakrabban. Barátok, munkatársak, család, idegen emberek sorra ezt hallották tőlem az elmúlt időszakban. S hogy miért nincs időm? Mert nem jól osztom be a napom, mindent is szeretnék elvégezni, ami persze nem sikerül, és ez feszültté tesz. Sokkal nyugodtabb lenne…