Molnár-Kovács Dorka bejegyzései

5 szóban rólam: keresztyén, feleség, PhD-hallgató, tanársegéd, blogger.
5 munka, amit rendszeresen végzek: egyetemi oktatás, tudományos kutatás, tárlatvezetés egy galériában, blogolás, design-munkák.
5 szóban az életfilozófiám: Szeretnék minden nap jobb lenni.
5 hely, ahol otthon vagyok: Beregszász, Debrecen, Newport, Beregrákos, Csongor.
5 tulajdonságom: lelkes, vidám, aggodalmaskodó, türelmetlen, tudatos.
5 dolog, amit szeretek:  amerikai late night show-k, futás, self-help könyvek, kávé, utazás.
5 dolog, ami fontos nekem: Isten, család, Kárpátalja, a fejlődés, a TeSó blog.

Nálad van a labda! – 9. nap

„Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” (Zsolt 145,18)

Minden nap kinyitni a lelki tartalmú adventi kalendáriumot.

Elolvasni a napi igét.

Lefekvés előtt imádkozni.

Meggyújtani a gyertyát az adventi koszorún.

Adakozni.

Vasárnap templomba menni, és végig odafigyelni az igehirdetésre…

Megpróbálok mindent kipipálni a keresztyén to-do listámról, mert idén nem akarok „üres” adventet. Érzem, hogy kiégtem, kevés az energiám a dolgaimra és más emberekhez is. Túl sok a teendő és én túl kevés vagyok hozzá. Szükségem van Isten nyugtató, de buzdító és reményt adó jelenlétére is. Idén nem fér bele, hogy az ünnep elrepüljön a fejem fölött.

„Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.”

Csak hívnom kell. Megígérte, hogy ha kérem, akkor közel lesz hozzám. Megáldja az adventemet. Erőt ad, feltölti a lemerült akkumulátoromat, türelmet ad másokhoz, és szeretetet, amit tovább adhatok nekik.

Ez az ige az aktivitásról szól. Arról, hogy nekem mit kell tennem, és hogy mi az én felelősségem az Istennel való kapcsolatomban. Nem várhatom passzívan az áldást. Nem működik, hogy panaszkodom, hogy mostanában mennyire eltávolodtam Istentől, és milyen üresnek érzem magam. Nem működik, mert ha Isten távol van, az csak azért lehet, mert nem hívtam őt közel magamhoz. Nem hiányoltam eléggé.

Most van néhány percem, hogy elmondjam Istennek, milyen nagy szükségem van rá…

Molnár-Kovács Dorottya

← Vissza a naptárba

Ajándékot kaptál – 2. nap

„Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?” (Mt 7,11)

Sokan vallják, hogy ajándékozni sokkal nagyobb öröm, mint ajándékot kapni. És tényleg. Ebben a hónapban a gondolataim egy részét folyamatosan az foglalja le, hogy kit mivel tudnék meglepni majd szenteste. Hogyan tudnám különlegessé tenni a kis csomagot, amit elkészítek. És izgatottan várom, hogy átadhassam, hogy láthassam a megajándékozott arcát, nézhessem, vajon örül-e annak, amit kapott.

De azt hiszem, azt már egy kicsit elfelejtettem, hogyan kell elfogadni az ajándékot. Őszintén örülni neki, nagy becsben tartani. Sőt, várni, türelmetlenül várni, hogy végre kicsomagolhassam.

A jó hír az, hogy Isten karácsonyi ajándékát már mindannyian megkaptuk. Jézus már eljött a Földre, és elhozta magával a bűnbocsánatunk és az örök életünk lehetőségét. Erre az ajándékra valójában december 24-ig sem kell várnunk, hanem már ma is elfogadhatjuk, most is örülhetünk neki.

Isten már átadta a legértékesebb ajándékot. Ott van a kezünkben, kicsomagolva. Ő pedig az arcunkat nézi, és várja, hogy elfogadjuk. Hogy helyet csináljunk neki az életünkben, és mostantól teljesen a miénk legyen.

Molnár-Kovács Dorottya

← Vissza a naptárba

Nem az érzésekről szól

Gondolj a tékozló fiúra. Ahogy ott ül a disznók között, éhesen és magányosan – csak ő és a gondolatai. Elrontotta az életét. Rossz döntéseket hozott. Csak magára gondolt: arra, hogy neki épp akkor mi a legjobb. És most itt van, szegényen, üresen, céltalanul, barátok és család nélkül.

  • Csak egy kiút van ebből az élethelyzetből: vissza kell térnem Atyámhoz, meg kell alázkodnom és bocsánatot kell kérnem önző, gonosz viselkedésemért.

A tékozló fiú bűnbánata nem elméleti. Nem arról szól, hogy felsorolja, mit sajnál, mit csinálna máshogyan, hanem a visszafordulásról. Arról, hogy az eddigi döntései és motivációi hibásak voltak, és mostantól másképp gondolkodik. Nem azt fogja tenni, ami saját magának örömet okoz abban a pillanatban, hanem azt, ami Atyjának kedves.

olvasás folytatása

A biblikus gyülekezetek 5 szokása

Bizonyára mindenki, aki rendszeresen eljár valamely keresztyén gyülekezet alkalmaira, elgondolkodott már azon, hogy melyek azok a részei a közösség működésének, amelyeket az emberek, a hagyomány, a kényelem, esetleg a szükség alakított olyanná, amilyen, és melyek azok, amelyek szerves részét képezik egy, a Biblia tanításait követni próbáló gyülekezetnek. Tény, tökéletesen biblikus gyülekezet itt a Földön nem létezik. Néha azonban nem árt újra elővenni azokat az igeszakaszokat, amelyek egy ilyen ideál megvalósításáról adnak iránymutatást számunkra.

És ez most nem arról szól, hogy orgona vagy egy komplett rockzenekar kíséri-e a dicsőítést, vagy hogy rögzített fapadokon vagy kényelmes, párnázott székeken foglal-e helyet a gyülekezet. Azok, akik hiteles egyházi életre vágynak, általában nem egy újabb dicsőítő koncertet keresnek, nem a legmodernebb templomi élményt várják, és nem is a pozitív pszichológia egy-egy üzenetét szeretnék hallani igehirdetésbe csomagolva. Ők a valódi, eredeti Jézust keresik. És a keresztet, amely megmentheti az életüket. Azt akarják, hogy a Biblia üzenete keményen és húsba vágóan szóljon nekik, hogy hallják Isten valódi hangját akkor is, amikor az fájdalmas. És más keresztyéneket is keresnek, akik kíméletesen, de őszintén tudnak irányt mutatni nekik, és jó úti társaik lenni ezen a nem könnyű pályán. Erről a gyülekezetről és annak szokásairól beszélünk most.

olvasás folytatása

Amikor Isten nemet mond

Pontosabban fogalmazva: mi van akkor, amikor Isten nem adja meg, amiért imádkozunk?

Nemrég az egyik szerkesztőtársam a vágyaink elengedéséről írt itt a blogon. Arról, hogy vannak dolgok az életünkben, amelyekre lehet, hogy rettentően vágyunk, de nincsenek benne Isten tervében, így nem fognak teljesülni. A szeretett családtag nem gyógyul meg, nem fogok férjhez menni, nem lesz babánk, akármilyen módszerrel is próbálkozunk és akárhogyan, akárhányan is imádkozunk érte.

olvasás folytatása