Szerző

Laskoti Réka

Szerző

Aki vagyok: gyermek, testvér, feleség, beosztott lelkipásztor és a blog kiadványokért felelős szerkesztője.

Ahol felnőttem: Magyarország – Csongrád és Kecskemét. Ahol felnőtté váltam: Debreceni Református Hittudományi Egyetem – itt ismerkedhettem meg a párommal és rajta keresztül ezzel a hihetetlenül remek csapattal is.

Legjellemzőbb ismertetőjegyem: a nevetésem. Ezen felül szeretek rajzolni, sétálni, olvasni, kávé mellett nagyokat beszélgetni, alkotni, focizni és zenélni. Leginkább pedig ezzel a csapattal szeretek együtt dolgozni. :)

“Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.” (Jel 1:3)   Amikor először olvastam ezt az Igét, egy lelkész volt a szemeim előtt, aki egy közösség előtt felolvas a Szentírásból. (Nem tudom, hogy neked, aki ezeket a sorokat olvasod, milyen gyülekezeti élményeid vannak, de nekem a legtöbb ilyen emlékemre cseppet sem lehet elmondani, hogy BOLDOG…)  Elképzelem, ahogy a lelkipásztor nagy komolyan bejelenti, hogy honnan veszi a prédikáció textusát, majd némi komorsággal felolvassa a kiemelt igeverseket. Ez  idő alatt pedig a hívek nagy szomorúan  vagy…

Kedves TeSók! Születésnapunk alkalmából összegyűjtöttünk néhány olyan igeszakaszt a Szentírásból, amelyek most valamiért fontosak számunkra. Fogadjátok őket és egy rövid, személyes magyarázatukat szeretettel! „Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit.” Péld 20, 4 Előbb-utóbb mindannyian elfáradunk. Meglankad a test, kimerül az elme. Élni fárasztó, a körülmények pedig kíméletlenek. Egyszerűbb lenne mások könnyű életét választani, amelyben nem kell folyamatosan fáradtnak lenni, szántani és vetni. Sokkal kézenfekvőbb lenne restként heverni, és várni az idő múlását. Igen, sokat görnyedünk a megpróbáltatások alatt, de el fog jönni a megnyugvás napja. Az aratás nem marad el, és a munkának…

Tudjátok, vannak azok a napok, amikor csőstül jön a baj. Ilyenekből számos országban  bőven kijutott – főleg napjainkban – és talán a te életedben is. A mai igeszakaszunk (Mt 9, 18-26) éppen egy ilyen napba ad betekintést: egy zsinagógai elöljárónak meghal a lánya, és közben előkerül a tömegből egy vérfolyásos asszony, majd jönnek a vakok és a megszállott néma. Máté evangélista leírása alapján ezek az emberek ugyanazon a napon keresték meg Jézust. Elképzelem, ahogy ez a zsinagógai elöljáró összeroskad. Ez az ember, aki olyan sokat tanulmányozta az Írásokat, beszélt és beszélgetett Isten dolgairól, napról napra igyekezett betartani minden egyes törvényt,…

Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem. (Zsidókhoz írt levél 10,7) Íme, itt vagyok. Már tényleg nem tudom, hogy mit tervezel velem, Istenem. Semmi sem úgy sikerül, ahogyan én azt kiterveltem. Elfáradtam, és azt sem tudom, hogy mihez kezdjek hozzá először. A nagy zűrzavarban, amit sikeresen megteremtettem, olyan nehezen hallom meg, hogy mit is szeretnél Te tőlem. Íme, itt vagyok… Az ajtó egyik oldalán Te zörgetsz, hogy végre engedjelek be az otthonomba és a szívembe. A másik oldalon én állok: koszosan, fáradtan, túlhajszolva, félkészen. Én is zörgetek, hogy nyisd…

Elkezdődött magyar reformátusságunk 500 év óta legjelesebb, legünnepélyesebb hónapja, ezért úgy gondolom a mai nap nem is foglalkozhatnánk kisebb személlyel, mint Méliusz Juhász Péterrel. Hiszen nem kevesebbet köszönhetünk neki, mint Magyar Református Egyházunkat. De ki is volt ő? 1556-ban, 20 éves korában a wittenbergi egyetemen tanult, ahol hamar a diákság vezetője, széniora lett. Anyanyelvén kívül még hat nyelven beszélt. Debrecen lelkipásztora 22 évesen lett. A Tiszántúl első református püspöke. A pártokra szakadt városban Kálvin tanai mellett állt ki a nép oldalán. 1569-ben inkább vállalta a kegyvesztettséget, de nem mondott le hitéről. 1572-ben pedig, Debrecenben igeolvasás és imádság kísérte utolsó földi…

Ünnepeink közül talán a húsvét az, ahol leginkább látható, hogy egymásnak feszül az evangélium dialektikája (kettőssége). Halál és élet, temetés és feltámadás, bűn és kegyelem – mind a kereszten ütközik egymással és Jézus Krisztus feltámadása után is a kereszthez vezet el bennünket. Nagypénteki bejegyzésünkben figyeljünk Jézus utolsó szavaira, amelyeket a kereszten mond. Nekünk is mondja, értünk is mondja. Gondolatban telepedjünk le a kereszt lábánál és lássuk meg azt, hogyan halja Jézus a bűnünk halálát és hogyan végzi el megváltásunkat.

Bibliakinyitó imádság: Mondd el háromszor ezt a rövid fohászt, ízlelgesd egyenként szavait! Uram, Te vagy az Út, az Igazság és az Élet. Te vagy az ajtó, amelyen keresztül utunk lehet az Atyához. Te vagy a Hajnalcsillag, amely utat mutat nekünk. Hiszem ezt és azt is, amit ma mondani akarsz. Kérlek add, hogy minél jobban értsem is, amit megérthetek. Ámen. Olvasmány: Jób 24 Tanulmány: Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik. Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik. Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának. Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót…

Mielőtt kinyitnád a Bibliád, csendesedj el és imádkozz! Mennyei Atyám! Hálát adok neked ezért az újabb napért a pusztában! Köszönöm, hogy csendet teremtesz körülöttem, hogy Rád tudjak figyelni! Kérlek, csendesítsd el szívem is, hogy meg is hallhassam a Te szavad! Szólj hozzám, én Istenem, mert szomjazom Rád és útmutatásodra! Szólj, mert szolgád végre hallja szódat! Vezess, formálj, erősíts engem Igéd által! Ámen Olvasmány: 2Móz 3 Nagyító alá: Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta…

10. nap – December 10. Visszaemlékszem, ahogy kicsi gyermekként valami leírhatatlan ragyogással közeledett felém karácsony. Vártam nagyon, mert akkor mindig békés napunk volt. Vártam, mert együtt voltunk és nekem sem kellett iskolába mennem. Vártam, mert valami megmagyarázhatatlan, leírhatatlan csodafényt gyújtott bennem mindig. Már egy jó ideje nem otthon töltöm adventi heteimet. Ilyenkor a letűnt karácsonyok emléke elevenedik fel bennem. Különösen is az, amelyikben végre a szívembe is elérkezett advent örömteli üzenete: itt van Isten köztünk – méghozzá nem is tétlenül. Abban az adventben nehéz várakozásunk volt. Édesanyám előző két karácsony alkalmával nem tudott közöttünk lenni: szó szerint Isten kezében volt,…

1. nap – December 1. Jézus az ajtóban áll és zörget (Jel 3,20). Teljes valóságban jön, koldusként, léha, kicsapongó embergyerekként rongyos ruhában, segítséget kérve. Ő jön szembe veled mindenkiben, akivel találkozol. Amíg emberek vannak, Krisztus járni fogja a földet, mint a szomszédod, mint akin keresztül Isten megszólít téged, beszél hozzád és igénye van rád. Ez az adventi üzenet nagy komolysága és áldottsága. Krisztus az ajtóban áll; emberként él közöttünk. Be akarod zárni az ajtót, vagy inkább kinyitnád? Furcsán érhet minket az, hogy ilyen közeliként látjuk Krisztust, de mindezt ő mondta és akik visszakoznak az adventi üzenet komoly realitásától, nem beszélhetnek…