Laskoti Réka bejegyzései

Aki vagyok: gyermek, testvér, feleség, beosztott lelkipásztor és a blog kiadványokért felelős szerkesztője.

Ahol felnőttem: Magyarország – Csongrád és Kecskemét. Ahol felnőtté váltam: Debreceni Református Hittudományi Egyetem – itt ismerkedhettem meg a párommal és rajta keresztül ezzel a hihetetlenül remek csapattal is.

Legjellemzőbb ismertetőjegyem: a nevetésem. Ezen felül szeretek rajzolni, sétálni, olvasni, kávé mellett nagyokat beszélgetni, alkotni, focizni és zenélni. Leginkább pedig ezzel a csapattal szeretek együtt dolgozni. :)

Orvosi látlelet

„Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely most ezt mondja: Kiszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van. Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Íme, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére. Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem! Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, meg is teszem, amit megmondtam – így szól az Úr.” (Ez 37,11-14)

Úgy érzem teljesen kiszáradtam. A nap perzsel, a víz nem oltja a szomjam. Kétségbe estem, mert pár napja felnéztem, és Ezékiel látomásához hasonló képet láttam magam körül. A kép azonban sokkal bizarrabb volt, mert a csontok nem hevertek némán, hanem próbálták elhitetni, hogy telve vannak élettel, s az az út, amelyen ők járnak, az a hely, ahol ők „élnek”: jó.

Betegségben él a világ, amely körülvesz. A diagnózis: kiszáradás.

olvasás folytatása

Vigyázz, kész…

Kedves Olvasó! Mielőtt mélyebben belemerülnénk a házas élet rejtelmeibe jó meglátni és belátni azt, hogy az esküvő megszervezése bizony nagyon sok energiát és kreativitást igényel, ami a nagy nap közeledtével egyre feszültebbé tud tenni. Természetesen lehet számítani ilyenkor rokonokra és barátokra, de ha szeretnéd megőrizni a jó kapcsolatot velük, nem árt a fontosabb részeket szakemberre bízni, aki az apróságokra is oda tud figyelni, mert már tapasztalata van benne. A mai napra ezért egy ilyen barátnőmmel készítettem interjút, aki a @sminktancvirag megálmodója és megvalósítója, Torkos Rita.

Mesélnél, kérlek arról, hogyan jutottál arra a döntésre, hogy pároknak segíts esküvőre készülni és a nagy napjukat szebbé tenni?

Egy kedves barátnőm unszolására kezdtem bele a vállalkozásom megnyitásába. Évekkel ezelőtt versenytáncos múltamból adódóan több barát és rokon kért fel arra, hogy készítsem el sminkjét a nagy napra, vagy tanítsak be egy koreográfiát az esküvőjükre. Édesanyám virágboltjában szocializálódva mindig is közel álltak hozzám a virágok, nagyon szerettem neki segíteni egy-egy esküvő előkészületeiben. A sokadik közös munkánk után határoztam el, hogy anyuval csapatot alkotva egy olyan szolgáltatást hozhatunk létre, ami több témát is magában foglal. Így született meg a smink-tánc-virág.

olvasás folytatása

Egymásnak teremtve

„Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (1Móz 2,18)

Íme, elérkezett ismét a június magával hozva egy csodálatos nyár reményét, s egyben – szokásához híven – berobbantva a nagy esküvői lázat, lakodalmak idejét. Sokan izgatottan várják, hogy elérkezzen végre az ő nagy napjuk, mások örömmel tekintenek vissza nem olyan régen kötött házasságukra, és talán annak gyümölcsét várják éppen. Azonban vannak olyanok is, akik keserű szájízzel veszik tudomásul, hogy idén sem a saját esküvőjüket kell megszervezniük, vagy azon törik a fejüket, hogy vajon hol rontották el, hogy nem olyan az ő házas életük, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Kedves olvasó, nem tudom, te melyik csoportba tartozol, de remélem, hogy ebben a hónapban, amikor pünkösd ünnepe mellett a házasságot vesszük napirendre, választ kapsz néhány – talán ki sem mondott – kérdésedre, esetleg bátorítást, jó ötletet a jövőre nézve.

olvasás folytatása

Isten földje

Böjti egypercesek 8.

“Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az ÚRtól, igazságot a szabadító Istentől. Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.)” (Zsolt 24, 1–6)

Pár nappal ezelőtt Nobel-békedíjra jelöltek egy 16 éves svéd környezetvédő aktivistát, Greta Thunberg-et, amiért bátran figyelmeztet a klímaváltozás veszélyeire.

Számos tudományos magyarázata van annak, hogy milyen tényezők járultak hozzá az egyes állatfajok kipusztulásához. Antarktisz jégtáblái is lassú olvadásnak indultak, és a felmelegedés hatására a hőmérséklet már nem csak aszfalt-olvasztó, de emberölő is lett.

A mai napra kiválasztott igénk azonban egy alapvető tényre hívja fel a figyelmünket: AZ ÚRÉ A FÖLD. Ami azt jelenti, hogy nem az enyém, nem is a tiéd, de ha így folytatjuk unokáink még ezt sem fogják örökölni.

A zsoltárban szereplő hegy és szent hely a jeruzsálemi templomot jelöli. A kor egyetlen olyan helyszínét, ahol Istennek áldozatot mutattak be. Ma már tömve vannak a nagyobb városok templomokkal, amelyekbe ki-be járkálhat bárki. Isten jelenlétét azonban ma is csak az tapasztalhatja meg, aki „ártatlan kezű, tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan”. Nézzük hát meg az Ige tükrében, hogyan is őrizhetjük meg Isten földjét. Meg kell ezt tennünk, mert ránk bízta, hogy unokáink is megláthassák, és rajta élve megtapasztalhassák Mennyei Atyánk jelenlétét!

  • Légy ártatlan kezű! Ezt el lehet kezdeni már ott, hogy ne ölj meg feleslegesen állatot. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy városban nem szoktál se tyúkot, se disznót vágni (legalábbis nem jellemző), azonban biztos szoktál úgy járni, hogy ki kell dobj megmaradt húst, mert nem fér már beléd, vagy mert megromlott. Légy tehát tudatosabb és ne pazarolj el semmilyen élelmiszert!
  • Légy tiszta szívű! Mégis hogy? Ne akarj rosszat másnak! Rengeteg olyan vegyszert használunk, amelyek károsan hatnak – nem csak az állatokra, de a használóira is. Ha ilyenek helyett alternatív, természetbarát eszközöket és szereket használsz, nem csak a környezeted, de a lelked is felüdül. Ilyen eszköz lehet a mosódió, amit már dm üzletekben is megtalálhatsz, szerként pedig az ecet, ami a takarítástól kezdve a hajmosásig nagyon sokféleképpen felhasználható. A www.hulladekmentes.hu oldalon pedig még számtalan lehetőség közül választhatsz.
  • Ne sóvárogj hiábavalóság után! Az a fránya hiábavalóság már megint… Azonban be kell látnunk, hogy ez a legnagyobb okozója bolygónk természeti katasztrófáinak. Mert folyton az kell nekünk, ami a másiknak van. Hiába van számtalan ruhánk, ami még jó állapotban is van, nekünk újabb kell, divatosabb. A nagy divatbemutatókat látva viszont mindig rájövök, hogy nagymamám ruháit az én kiskori pólóimmal ötvözve igazán huszonegyedik századi lennék, tehát hiábavalóság. Ahogyan a sok kütyü is. Mert ma már nem lehet olyan telefont vagy egyéb „okos” eszközt  venni, ami a garanciájánál sokkal tovább bírná a kiképzést, így igen hamar dobhatjuk is ki. Gondolkodtál már azon, hogy hová kerül, mi lesz vele? Rengeteg dologgal lehetne még folytatni ezt a sort, ezért kérlek, kommentbe írd le nekünk milyen hiábavalóságot látsz magad körül, ami az Úr földjét károsítja.
  • Végezetül: ne esküdj hamisan! Sok embert hallottam már fogadkozni, hogy ő nem szemetel, nem szennyezi a környezetét. Kérlek, te ne tedd ezt! Helyette őszintén vizsgáld át a mindennapjaidat, írd fel egy cetlire azt, amivel a föld ellen – s mivel ez a föld az Úré, így Isten ellen is – teszel. Helyezd olyan helyre, ahol látod, hogy amikor csak teheted ellen tudj állni az automatikus pusztításnak!

Drága TeSó! Böjt ideje van, használd arra,hogy tudatosabban fordulj Istenedhez, hogy együtt helyre hozzátok, ami megromlott. Kívánom, hogy ebben segítsen téged az is, hogy jobban figyelsz a környezetedre! Ehhez nagy szeretettel ajánlom a #szoljbeapapnak öko-böjt programját. A facebookos eseményükben sok hasznos tippet találhatsz. 🙂

Laskoti Réka

Mennyei matematika – avagy a megbocsátás művészete

Böjti egypercesek 6.

Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.” (Mt. 18, 21-35)

Már sokszor tűnődtem el azon, hogy miért van az, hogy az emberek egészen apró dolgokon képesek évtizedeken keresztül morgolódni, bosszankodni, sőt néha egyenesen gyűlölködni.

Ebből kifolyólag elkezdtem jobban figyelni magamra azokban a helyzetekben, amikor valakinek sikerül megbántania, vagy épp kihoznia a sodromból. Csodálatosan fájdalmas volt a felismerés és a megértés pillanata. Csodálatos, mert őszintén hálát tudtam adni Istennek azért, hogy ezeket az emlékeket kilopja a mindennapjaimból. Fájdalmas, mert, ha engedünk a megbántódásnak, teljesen megmérgezi a lelkünket. Éppen ezért vizsgáld meg egy régi, meg nem bocsátott esetedet (ha nem tudsz felidézni egyet sem, akkor a legközelebbinél állj meg), és figyelj oda a következőkre:

  • Milyen állapotban voltál, amikor sikerült valakinek a lelkedbe tipornia? (Napok óta nem tudtál egy igazán jót aludni? Esetleg a gyomrod nem volt rendben? Ha fizikailag minden rendben volt, nem értek előtte kisebb-nagyobb frusztrációk?)

A legtöbb alkalommal, amikor megbántanak, csupán a fizikai szükségleteink nincsenek kielégítve, így bármit mondhat vagy tehet a másik, szinte biztos, hogy a vicc gúnynak, a dicséret lesajnálásnak fog hangzani, és a segítsége sokkal inkább azt fogja ordítani, hogy „te erre nem vagy képes”. Ezek a fajta bántódások sokkal inkább csak tüskének mondhatóak, mert hamar rájövünk, hogy nem is olyan lényegesek, csak hát nyoma marad, hogy nem kért bocsánatot. Természetesen a legtöbbször az eszünkbe sem jut, hogy indulatosságunkkal talán mi jobban megbántottuk őt. Többek között ezért is hangzik így Jézus mondata: „Bocsássatok meg EGYMÁSNAK, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Ef 4,32).

  • A személlyel vannak-e problémáid? (Előfordul, hogy egyszerűen nem szereted a hangját vagy a beszédstílusát. Esetleg már az illatával vagy a megjelenésével is egy nagy falat épít kettőtök között).

Azokkal az emberekkel, akik valamilyen tulajdonságuk miatt zavarnak, jobb, ha igyekszel nem sok időt tölteni addig, amíg rá nem jössz, hogyan is lépj túl érzékenységeden. A tudatosítás már egy jó lépés efelé.

  • Végezetül – s ebben a legnehezebb őszintének lenni – amit mondott vagy tett, miért volt számodra sértő? Valóban igaz a fejedben hangzó válasz, miszerint „nem volt igaza”? Esetleg az, hogy „egyedül is meg tudtam volna csinálni”?

A megbocsátás mégis akkor a legérzékenyebb pont, amikor úgy gondolod, hogy neked semmilyen hibád nincs – legalábbis olyan biztos nincs, mint amilyet ellened követtek el. Miért? Mert amikor csúnyán beszélnek veled, vagy erős kritikát mondanak, akkor felcsattansz, de idővel rájössz, hogy te is ugyanezt tetted mással, vagy pont vele. A fenti igeszakasz rámutat arra, hogy minél nagyobb tehertől szabadulsz meg és válsz bűntelenné, annál könnyebben eshetsz bele abba a bűnbe, hogy a másikat vezeklésre kényszeríted, és kikiáltod rá te, mint bűntelen, szabad, hogy „BŰNÖS!”.

Tudod, TeSó, mi emberként olyan könnyen tudunk rangsort állítani a bűnökkel teli listán. Mi az, ami beletartozik a „hetvenhétszer hét”-be, s mi az, ami már nagyon nem. Istennél ez azonban nem így működik. A bűn az bűn, akkor is, ha te csak egészen aprónak látod, mert az az apróság is hatalmas nagy, Istentől elválasztó.

Mert bizony vannak dolgok, amiket nem tudsz Krisztus nélkül megbocsátani, de Nélküle a legkisebbet sem érdemes!

Laskoti Réka