Karácsony előtt pár nappal néhányan arra vállalkoztunk, hogy bemegyünk a börtönbe a Megváltó örömhírét vinni az ott lakóknak. Nem a legkönnyebb szolgálat ez, és nem is egyszerű vállalkozás. Bennem mégis az motoszkált, hogy ez egy nagyon különleges lehetőség. Valamilyen formában be kell vinni az Urat az eltévedteknek. Mikor, ha most nem?! Előtte volt egy felkészítés, hogy mi lesz a program, mihez tartsuk magunkat odabenn, mire számítsunk. Nem először jártam börtön falak között, nagyjából képben voltam, hogy mi vár ott rám. Amire azonban nem voltam felkészülve: miközben Jézus nevében mentünk “fényt vinni a sötétségbe”, valójában pont, hogy Vele találkoztunk odabenn. Az…

Advent idején többféle módon készülődtünk a gyerekekkel az ünnepre. Volt egy olyan adventi naptárunk is, amelyben egy karácsonyi ablakdíszt készítettünk. Minden napra volt valami vágnivaló, és egy igeszakasz, amin lehetett elmélkedni. Az elején elég jól haladtunk, aztán az egyre sűrűsödő programok miatt elmaradoztak a részletek. Karácsonyra nem készült el teljesen, de nem is zavart, hiszen ablakdísz nélkül is van ünnep. Szenteste a templomban istentisztelet előtt egy testvér megdicsérte, hogy látták, milyen jó ablakdíszünk van. Mondtam is, hogy sajnos nem készült el teljesen. Aztán szíven ütött a dolog, és tovább már csak magamban gondolkodtam. Hiszen ott volt az istálló, a csillag,…

Lassan minden házban lekerülnek a karácsonyi dekorációk, eltűnnek a csillogó fények, és a nappalit sem díszíti már sokáig a fenyőfa. Gyermekkoromban nagyon szomorú voltam, amikor leszedtük a karácsonyfát. Úgy éreztem, ezzel megszűnik valami, amihez eddig kötődtem. Az ünnepnapok vége ráadásul sok családban búcsúzással járt nemcsak a fenyőtől, hanem egymástól is. Ez ma sincs másként: mindenki visszatér a munkájához, és ez sokszor azzal jár, hogy hosszú hónapokra elbúcsúzik a szeretteitől. Később megértette velem Isten, hogy a karácsony csodája nem múlik el a díszek és a fenyő elpakolásával, és milyen jó, hogy ez így van! Hogy a szeretet lángja tovább ég(het), és…

Megfigyelted, hogy minél előrébb halad az ember a korban, annál könnyebben pereg ki a kezei közül az élet? Telnek a napok, egyik megoldandó feladat jön a másik után, aztán hármat pislogsz, és már megint itt az év vége. „Ragadd meg a napot!”, mondták a régiek, és ők valószínűleg másképp értették, de engem ez a mondat arra indít, hogy ne engedjem elfolyni az életemet, hanem tegyem tudatossá, jelentőségteljessé. Néhány éve hagyománnyá vált nálam, hogy az igét, amit szilveszter éjjel áldásként a lelkipásztoromtól kapok, egyfajta iránytűként bevésem a szívembe, és a kis kártyát berakom a pénztárcámba is, hogy újra és újra visszaolvashassam,…

„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy vége nyomorúságának…” (Ézs 40,1-2a) „Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útját, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.” (Ézs 62,10) Kedves Testvérem! Vége van…Vége van… Több, mint ezer napja erre a mondatra szeretnél ébredni, hogy végre megnyugodjon az életed, és annyi mindenki mással együtt te is visszatérhess az életbe. Hogy végre a te szívedhez is szóljon valaki, hogy nincs tovább a nyomorúság. Elérkezhet a csend és a helyreállítás. Visszakapod a hétköznapokat, megnyílnak a mostanra már szomorúságba burkolózott lelkek.…

Van egy mondat, amit úgy is neveznek, hogy a Biblia dióhéjban. S mint ilyen, a legtöbben könyv nélkül tudjuk idézni: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16) A Bibliában több helyen olvashatunk arról, hogy milyen az Atya szíve, de talán itt van megfogalmazva a legteljesebben. Az isteni szeretet nem kirekesztő: átöleli, magához hívja az egész világot, válogatás nélkül, a legutolsó bűnöst ugyanúgy, mint a legtökéletesebb szentet. Az isteni szeretet önfeláldozó: nem a maga hasznát nézi, nem a maga kárát félti, hanem azét, akinek szüksége…

Egy nap mindennek vége szakad. Elmúlik a világ és annak kívánsága is. Az első ég és az első föld elmúlik majd, és a tenger sem lesz többé. Isten letöröl minden könnyet a szemekről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúlnak. Nem lesz templom, és nem lesz szükség a napra, sem a holdra, hogy világítsanak. Nem kell majd hit: színről színre fogunk látni. Nem lesz szükség reménységre, hiszen beteljesül minden, ami előre megmondatott. A világ vége utáni napon egyetlen dolog fog megmaradni: a szeretet. Mert Isten maga a szeretet. Ma…

Amikor Isten szeretetére gondolok, az számomra egyenlő azzal a hatalmas áldozattal, amit Jézus Krisztus elvégzett értem és érted a kereszten. Szeretetből tette. A karácsonykor emberré lett Isten, mindent csodásan eltervezett és beteljesített: földre jött, megalázta magát, tanított, szenvedett, meghalt és harmadnap feltámadott, felment az Atyához és helyet készített, megváltást kínál ma is neked, és mindezt szeretetből teszi. Mindezeket értve kijelenthetjük, ez a szeretet mindenre elég a mi életünkben. Mondhatjuk úgy is: minden földi hiányosságunkat elfedezi, pótolja, kiegészíti Jézus szeretete. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk a mindennapokban, hogy itt a földön nem élhetünk gondtalan életet, nem is olyan könnyű szeretni másokat, megbocsátani,…

Jézus a földi élete során sok helyzetben megmutatta, hogyan szolgálhatunk a másik felé. A Biblia számtalan példát tár elénk, mikor nem kímélve önmagát, nem foglalkozva mások véleményével fordult oda az esetlen, segítséget váró emberhez. Ott volt köztük és nemcsak mondta, hanem meg is tette: odahajolt, megalázkodott és segítő kezet nyújtott. Ehhez elengedhetetlen a szeretet. Háttérbe szorítani önmagamat és a másik embert magam elém helyezni csak szeretettel lehetséges. Annyiszor tapasztaltam már, hogy ha a szeretetről nemcsak beszélek, hanem lépéseket is teszek, olyan csodákat élek meg, amik által én töltődöm fel, amikből aztán erőt tudok meríteni. A szolgálat egy gyönyörű kifejezése a…

Van a pszichológiában egy manapság felkapott fogalom, ez pedig a határhúzás. Ez arról szól, hogy képesek legyünk a kapcsolatainkban egy egészséges, kényelmes érzelmi és fizikai létet fenntartani. A határhúzás azt jelenti, hogy merjünk nemet mondani, azokban a helyzetekben, amik kényelmetlenek, lehetőséget ad távozni onnan, ahol fájdalom ér.  Pál a Korinthusbeliekhez írott 13-ik levelében kétszer is említi, hogy a „A szeretet hosszútűrő”, és hogy a szeretet „mindent eltűr”. Bár látszólag ez a két kijelentés és a határhúzás fogalma egymásnak az ellentétei, de úgy vélem, épp ellenkezőleg: igencsak megférnek egymás mellett a mi emberi életünkben. A határhúzás lehetőségében számomra megcsillan magának az…

A gyülekezetben, ahová járunk van egy szép szokás, hogy az úrvacsorás istentiszteletek alkalmával a lelkész mindenkinek mond egy igét. Bevallom, ilyenkor rendre elérzékenyülök, az egésznek a hangulata annyira hálára indító. Maga az úrvacsora és annak jelentősége, az ige, ami valahogy mindig betalál, és hogy ezt nem egyszerűen hallom valahol, hanem valaki dedikáltan, a szemembe nézve nekem mondja. Szinte beleborzongok annyira szép az egész. Sokszor eszembe jut, hogy milyen érzés lenne, ha egyszer maga Jézus lépne oda hozzám, nézne rám, fogná meg a kezem, és mondana nekem egy nagyon személyes mondatot. Csak egy mondatot, ami irányt mutatna, ami kétségtelenül nekem szólna.…

Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel, akinek nagy fájdalma, hogy gyermeke olyan utakon jár, amelyet édesanyaként nem helyeselhet. Kárt okoz másoknak, önmagának és ezzel kínozza a családját, de legfőképp az édesanyját. És igen, mindig ki tudja magyarázni magát a kínos helyzetekből: nem vállalja a felelősséget a tetteiért, mindig más a hibás, ő csak a körülmények áldozata. Az emberek többsége legyint rá, már lemondtak róla. Ha meghallják a nevét, csak szkeptikusan elhúzzák a szájukat. De nem úgy az anyukája! Ő mindig, minden körülmények között hinni fogja, hogy a fia megváltozik, jó útra tér. Bármit is tett vagy fog tenni, édesanyaként nem tudja azt…