„Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.” (Lk 3,11)

Keresztelő János tanácsa Lukács evangéliumából a következő: felezzük meg a cuccainkat! A vagyonunk 50%-át osszuk meg azokkal, akik hiányt szenvednek!

Sokan próbálkoztak már különböző teóriákkal, filozófiákkal, izmusokkal megoldani a szegénységet a világban, de valahogy egyik sem működött. Keresztyénként tisztában vagyunk vele, hogy a szegények mindig velünk lesznek. „Mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek” – mondja Jézus a tanítványoknak a Máté 26,11-ben. A Mózes 5. könyvében pedig ezt olvassuk: „Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez” (5Móz 15,11). A szegénység jelenléte a világban a bűn egyik következménye, és egészen addig nem szűnik meg, míg Isten helyreállító terve végbe nem megy a világon. Ez viszont nem azt jelenti, hogy bele kell nyugodnunk ebbe a helyzetbe, hiszen Isten pont minket, keresztyéneket akar használni ebben a helyreállító folyamatban. Mégpedig úgy, hogy Jézus könyörülő példáját követve ott legyünk a legkisebbekkel, hogy Isten szeretetét jó cselekedeteink által megtapasztalhassák. Az pedig, hogy az Úr eszközei lehetünk tervének véghezvitelében óriási kiváltság.

De hogyan is közelítsünk a bőkezűség kérdéséhez a saját élethelyzetünkben? Kezdésnek azt javaslom, szánj rá egy kis időt, hogy végiggondold, mire is van igazából szükséged. Tehát nem azt, hogy mi az, amit akarsz, amire vágysz, hanem mi az, ami igazán kell, ami tényleg nélkülözhetetlen?

Tegyük fel, hogy van egy házad. Milyen házat képzelsz el magadnak? Tehát még egyszer: most nem az álomházadról beszélünk, hanem a valódi szükségleteidre próbálunk rávilágítani! Szóval mi van ebben a házban? Víz? Meleg víz? Fűtés? Áram? Hány szobára van szükséged és milyen berendezést képzelsz el?

Vagy mondjuk tegyük fel, hogy autót vásárolsz. Milyen típust választasz? Milyen extrákkal? Mi a cél, ami ezek mögött a döntések mögött van?

És most kanyarodjunk a képzelettől a jelenlegi valós életedre. Milyen eszközökre van szükséged a mindennapi élethez? Mennyi ruhád és cipőd van? És ha most körülnézel a lakásodban, a szekrényedben, vannak-e dolgaid azon felül, amikre tényleg szükséged van? Ha igen, akkor arra hívlak, vizsgáld meg a környezetedet, ki az, aki valamiben szükséget szenved, és gondold át, vajon segítene neki, ha megosztanád vele, amid van?

Nem tudom, mennyire voltál szigorú saját magaddal a fenti kérdések végiggondolásakor, de hadd hozzak be két szempontot a „mennyi cuccra van valójában szükségem?” kérdés megválaszolásához.

Először is, a világ egyik nagy célja, hogy rávegyen: költs, fogyassz! Jó, ha tudatában vagyunk, hogy gyakorlatilag minden film, sorozat, reklám, youtube short, pop sláger, hírfolyam etc. valahol azt akarja elérni, hogy kitáncoljanak a forintok a zsebedből és valamit megvásárolj. Nem feltétlenül így kelünk fel reggel, lehet, hogy kifejezetten rendben érezzük magunkat, nem érzünk hiányt, viszont az infócunami gondoskodik arról, hogy megteremtsen egy olyan képzelt vágyat a szívünkben, ami valaminek a hiányaként jelentkezik, amit egy termék (kajarendelés, cipő, élmény, kütyü, szoftver) pont be tud tölteni. Így működik a kapitalista gépezet: muszáj, hogy a társadalom tagjai folyamatosan költsenek. Nem árt ezzel tisztában lennünk és figyelünk arra, hogy mi mondjuk meg minden egyes forintnak, hogy hol a helye. Például úgy, hogy a hónap elején (nagy vonalakban az év elején) gondosan elkészített pénzügyi terveink alapján költünk, és nem az impulzusainkra hallgatunk. Bele lehet tervezni ebbe minden jó dolgot (sőt, hagyni a nem várt költségek kategóriába is egy keretet), viszont így sokkal tudatosabban kezelhetjük a pénzügyeinket, és nem adjuk át az irányítást a szívünk kétes és csalárd hirtelen vágyainak. Szuper dolog, ha keresztyénként az adakozásnak is hagyunk egy külön sort, és előre megtervezzük, hogy mennyit szánunk a gyülekezetünknek, a rászorulóknak és egyéb nemes ügyeknek, amit támogatni szeretnénk.

Másodszor, jó azt is figyelembe venni, az ahogy a pénzünkkel, a vagyonunkkal bánunk, pontosan mutatja, hogy milyen az értékrendünk. Az, hogy mikor, mire, mennyit költünk, egyenes arányban van azzal, hogy mi az, ami fontos számunkra, illetve hogy a lelki életünkben hogy vagyunk.

Pál azt mondja, hogy hálásak lehetünk, ha van ruhánk és van mit ennünk. „De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” (1Tim 6,8). Én hiszem, hogy az Úr mindent meg fog adni (ruha, élelem, eszköz etc.) ahhoz, hogy Jézust követni tudjam. A kérdés az, hogy valóban ez-e a prioritás számomra? Vagy emellett szerepel még a listámon egy sor fogyasztási termék is, ami fontos nekem?

Pedig az igazság az, hogy Jézus követéséhez nem kell sok cucc.

Nem árt emlékeztetni magunkat arra a fontos tényre, hogy a világban a javakat alapvetően igazságtalanul osztjuk el – így van ez a bűneset óta. De mint Isten tervének eszközei, mivel tudunk mi hozzájárulni ahhoz, hogy ez jobb arányokat öltsön? Mit tudunk odaadományozni? Hol tudunk kevesebbet költeni? Anyagilag vagy önkéntesként hogyan tudunk hozzájárulni egy igazságosabb világhoz?

Én szeretek mindig a végeredményből kiindulni. Mi lesz a végén? Végülis mi mindennek a lényege? Mi az, ami megmarad, ha az életemnek vagy ennek a világnak vége? Miért, kinek és hogyan kell majd számot adnunk? A Máté 25,31–46-ot elolvasva elég világos képet kaphatunk minderről.

Ennek fényében mit teszek tehát az előtérbe: a vagyont, a pénzt, a biztonságot? Vagy a szeretetkapcsolatokat, a gyülekezetet, a missziót, a diakóniát? Egészen más döntések születnek a hétköznapi ügyeink kapcsán is, ha más dolgok szerepelnek a fontossági sorrendünk elején. És bár való igaz, hogy bármennyire is jól tesszük a dolgunkat, a szegénységet nem fogjuk tudni felszámolni csupán az igyekezetünkkel, de a teljesítménynél, az elért eredményeknél amúgy is sokkal fontosabb a lelkület, amellyel ezeket az áldozatokat másokért meghozzuk.

Kiss Ábel Lukács

Kiss Ábel Lukács a debreceni Dorkász Szolgálat Alapítvány igazgatója. A keresztény szemlélettel működő szervezet látása a megváltozott életek. Ennek tudatában támogatjuk a Debrecen környékén élő rászoruló családokat és időseket. 2022-től pedig az orosz-ukrán háború kárpátaljai menekültjeinek is segítő kezet nyújtunk. Jelenleg 200 menekült számára biztosítunk szállást, étkeztetést és oktatást. Ha szívesen támogatnád a munkánkat, látogass el honlapunkra: https://www.dorkasz.hu/adakozas

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .