„Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.” (Ef 4,1–3)
Pál apostol azzal a kéréssel fordul az Efézusban élő szentek felé, hogy éljenek elhívatásukhoz méltóan. Ez egy ma is aktuális kérés, amivel Isten most felénk is fordul az igén keresztül. Ahogyan egy szülőnek fontos az, hogy a gyermeke ne hozzon szégyent rá, úgy Istennek is fontos, hogy ne az Ő gyermekei miatt káromolják a nevét a hitetlenek között. A pogány világnak nem szükséges okot adni, hogy ujjal mutogasson a keresztyénekre, de valljuk be, időnként segítünk is nekik abban, hogy ne ok nélkül szidalmazzanak bennünket. Hiszen valahányszor azt látják, hogy egy hívő ember gőgös, türelmetlen, szeretetlen, és a közösségen belül nem egység, hanem megosztottság van, akkor hangzik el a jól ismert mondat: kár ennek is a templomba járni, hiába mutatja magát különbnek másnál, csak egy álszent ember marad.
Fájdalmasan hatnak ezek a szavak, főként, hogy gyakran az igazságot tárják fel. Ennek elkerülése végett kéri az apostol, és rajta keresztül Isten: éljetek a ti elhívatásotokhoz méltóan, mert a Szent hívott el benneteket arra, hogy tisztán és feddhetetlenül járjatok Őelőtte a hitben.
Mi szükséges ehhez? Pont az, amit az igében felsorolva találunk. Teljes alázat – amely a másik embert mindig különbnek tartja önmagánál. Szelídség – amely mentes minden hirtelen indulattól. Türelem – amely hittel várja az ígéretek beteljesülését. Egymás szeretetben való elhordozása – akkor is, ha a másik ember számomra ellenséges vagy másként gondolkodunk vele. Végezetül igyekezet az egység megtartására, a békesség kötelékével: hiszen bármilyen erősnek gondoljuk magunkat, egyedül gyengék és kiszolgáltatottak vagyunk.
Nyilván nem mondok újat azzal, hogy mindezt az Úr Jézustól tudjuk lépésről lépésre megtanulni. A tananyag elég nagy, de nem lehetetlen annak az elsajátítása. Minden azon múlik, hogy mennyire vagyunk szorgalmas tanulók. Nekem az a tapasztalatom, hogy az eltökélt és céltudatos diák képes felülmúlni még azokat is, akik könnyebben tanulnak és sokkal magabiztosabbak. Az igében Pál nem azt mondja, hogy rögtön minden tökéletesen fog menni, hanem azt mondja, hogy igyekezzetek. Isten ma ezt az igyekezetet keresi. Megkérdezi tőlünk, hogy megvan-e még bennünk, vagy 5–10 év keresztyénség után már csak rutinból cselekszünk, Lélek nélkül? Nem mindegy. Még akkor sem mondhatom, hogy tökéletességre jutottam, ha már nagyon sokat tettem az Úrért. Ez már gőg lenne, ami Isten előtt az egyik legutálatosabb dolog.
Mindnyájan Isten kegyelméből lehetünk azok, akik vagyunk. Rabszolgából szabad ember, kárhozat fiából a mennyei Atya gyermeke. Ezért nem tettünk semmit. Nem vásárolta meg egyikünk sem a helyét a Mennyországban, ezt Jézus fizette ki helyettünk. Ezért, ha dicsekedni támadna kedved, dicsekedj csak az erőtlenségeiddel, hogy Isten ereje legyen nyilvánvalóvá!
Barta Attila
