Krisztus felfoghatatlan áldozatának és örömteli feltámadásának története a mi személyes ügyünk, mindannyian érintettek vagyunk a húsvéti történésekben. Persze, mindannyian kicsit másképp.
Ezen az ünnepi napon néhány szerzőnk arra vállalkozott, hogy pár mondatban megosztja velünk, számára személyesen mit is jelent mindaz, ami az első húsvétkor történt:
„Isten nem csak úgy elengedte a gonoszságunkat, az önzőségeinket és minden rosszat bennünk. Nem az van, hogy egyszerűen csak oldalra nézett, és megbocsátott, sőt megbocsát mindent már előre. És még ha nem is értem száz százalékban, hogy miért nem ez van, hogy miért volt szükség véresáldozatra a bűnbocsánathoz, húsvét engem erre emlékeztet. Hogy nem ingyen volt a kegyelem. És hogy ezért (se) vesztegessem el.”
Molnár-Kovács Dorottya
„A halál az élők szempontjából végzetes, visszafordíthatatlan, megállíthatatlan és olyan űrt hagy maga után, amelyet képtelenek vagyunk betölteni. Jézus nemcsak legyőzte a halált, de afelett áll.
Mindannyian, akik veszítettük már el egy szerettünket, át tudjuk érezni a tanítványok tehetetlenségét a kereszt utáni napokban. Milyen megfoghatatlan érzés lehetett megtapasztalni, látni, hogy aki meghalt, újra él? Amikor Krisztus feltámadásáról beszélünk, a szívemben mindig remény ébred. Remény arra, hogy a legelkeseredettebb állapotból is van kiút, mindig van új kezdet.”
Nigriny-Demeter Adrienn
„Tetszik nekem, hogy a hitvallásaink szerzői nagyon gyakorlati módon közelítették meg a Biblia igazságait: „Mit használ nekünk Krisztus feltámadása?”. Nagyon is jogos a kérdés: szép történet, hogy Krisztus meghalt, aztán feltámadt, de nekem mi közöm hozzá?
Azon túl, hogy Jézus legyőzte a halált, a bűnt, a kárhozatot, és előttünk is megnyílt a lehetőség a dicsőséges feltámadásra, a húsvét számomra még egy jelentést hordoz: Isten számára nincsenek döglött akták. Ő bármilyen történet végét képes megcsavarni, és hozzáírni egy új fejezetet úgy, hogy a lényeg tulajdonképpen ott bontakozzon ki. A feltámadás bizonyítja, hogy nincs reménytelen eset, nincs megfordíthatatlan helyzet, nincs értelmetlen szenvedés.
Amikor az életem furcsa kanyarokat vesz, és értelmezhetetlen dolgok sora történik velem, jó újra és újra visszaemlékezni, hogy nagypénteken is minden szilánkokra tört, de aztán eljött a húsvét reggele, és a pici darabkák gyönyörű mozaikká álltak össze. Ki tudja, Isten milyen csodát készül összerakni az én álmaim darabkáiból is…”
Olasz Tímea
„Értem. Folyamatosan ez kattog az agyamban és a szívemben ezeken az ünnepi napokon. Értem szenvedett. Értem gyalázták. Értem hagyta el Őt az Atya. Értem szállt alá a poklokra. Értem támadt fel. Értem mutatta meg a sebeit a kétkedő tanítványoknak. Értem jár most közben… Próbálom felfogni, hogy ennyire értékesnek tartott engem. Pedig jól ismert. Már akkor tudott a botlásaimról, a legjobban szégyellt és takargatott arcomról, amikor még meg sem születtem. Már akkor látta, hogy mikor hagyom el Őt, mikor próbálom kisszerűen becsapni. És ahelyett, hogy azt mondta volna, ezért a kis senkiért nem is éri meg, vállalta a bűneimért a gyötrelmes utat.
Én meg most csak ülök a nyuszis dekoráció és a vidám, színes hímestojások között, és a könnyeimet visszatartva csak annyit tudok kinyögni, hogy: ó, Jézus, köszönöm.
Mi mást is mondhatnék?”
Szaniszló-Papp Adrien
