Arról, hogy valakivel jót teszünk, vagy valakinek segítséget nyújtunk alapvetően az a kép él bennünk, hogy azáltal kizárólag a másikon segítünk, a másik embernek teszünk jót. Ilyenkor hajlamosak vagyunk nagyra duzzasztott lélekkel azt képzelni, hogy a tettünk csak a másik embernek kedvező. Viszonylag keveset foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy a jó cselekedeteink milyen hatást gyakorolnak a mi lelkünkre. Pedig minden egyes alkalommal, amikor úgynevezett nagylelkűséget gyakorlunk, szinte érezzük is, amint a lelkünk nagyra nő, és már-már szárnyalni tudnánk egyfajta boldogságérzéstől. (Egyébként vannak is olyan kutatások, amelyek azt bizonyítják, hogy a mások felé mutatott kedves gesztusok az egészségünkre is pozitív hatást gyakorolnak). Talán ez azért van így, mert arra teremtettünk, hogy a jót cselekedjük:
„Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett…” (Ef 2,10/a).
És talán azért is, mert ilyenkor kicsit szembesülünk mindazzal a sok áldással, amit Istentől kaptunk.
Ennek ellenére folyamatosan igyekszünk kibújni ez alól a feladatunk alól. Sokszor fárasztónak, a saját érdekeinkkel ellentétesnek érezzük azt, hogy valaki mással foglalkozzunk, vele jót tegyünk. Várjuk a tökéletes alkalmat, amikor lesz elég időnk, pénzünk, energiánk adni bármit is magunkból a másiknak. De vajon ez a tökéletes alkalom valaha eljön-e?
Cseri Kálmán egyik igehirdetésében olvastam: „A jó cselekedetek nem látványos hőstettek, hanem a hétköznapok apró, és egészen természetes mozzanatai, amiket Isten elkészített.”.
Tudsz-e úgy tekinteni arra a találkozásra, ami valamilyen jó cselekedetre sarkall, hogy azt az Úr készítette el számodra? Hogy nem véletlenül akadtatok össze azzal az emberrel, azzal a feladattal, azzal az eseménnyel, azzal a lehetőséggel stb. ebben a forgalmas világban, hanem Istennek célja volt azzal, hogy te pont akkor ott legyél.
Lehetőséget kaptál arra, hogy a jót cselekedd! Élj ezzel!
Böjti kihívás: Kérlek, ma járj nyitott szemmel, és próbáld észrevenni azt, ha valahol szükség van rád! Segíts, támogass, biztass annak a nevében, „Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta…” (Róm 8, 32/a)
Szaniszló-Papp Adrien
