Ez az év nagyon másképp alakult, mint ahogy vártuk. A nagyhatalmak sorra hoztak különféle rendelkezéseket, amivel kényelmetlen, nehezen elviselhető helyzetbe hoztak családokat, egyéneket, közösségeket. Most is ünnepre készülünk, de miféle ünnep lesz ez, hiszen semmi nem olyan, mint régen volt…
Idáig értem a gondolatban, amikor belebotlottam egy zsoltárversbe:
„Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” Zsolt 118,24
Vigadozás és öröm? Nem, ez az ünnep most nem erről fog szólni. Hogy is lehetne boldogan énekelni a fa alatt, önfeledten bontogatni ajándékcsomagokat, amikor a karácsony legfontosabb pillérei hiányoznak? A család nem teljes, az asztal szegényes, hideg van és sötét, vészterhes időket élünk, és nem tudni, meddig tart a békétlenség.
Aztán eszembe jutott a betlehemi születéstörténet. Mária biztosan izgatottan várta, hogy meglássa a mennyei gyermeket. Különleges, nagyszerű, örömteli ünnep volt készülőben. Aztán a dolgok fura fordulatokat kezdtek venni. Lukács azt mondja: történt azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Mindenkinek haza kellett térnie a maga városába, Józsefnek is, áldott állapotban lévő jegyesével együtt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött Mária szülésének ideje. Mivel a szálláson nem volt számukra hely, elsőszülött fiát bepólyálta, és a jászolba fektette…
Ennél kényelmetlenebb helyzetbe nem nagyon lehet hozni egy kismamát. Mintha minden csak arra játszott volna, hogy a menny Fia a leglehetetlenebb időpontban szülessen meg, a legnyomorúságosabb körülmények közé. Mégis: kétezer év elteltével az emberek ránéznek a betlehemes képekre, és melegség járja át a szívüket. Olyan békés, meghitt az a kép a barikákkal, a pásztorokkal, angyalokkal, a mosolygó babával. Talán azért, mert ott tényleg öröm és békesség volt. Nem az a fajta, amelyet az idilli és tökéletes körülmények eredményeznek. Épp ellenkezőleg: olyan öröm és olyan békesség, amelyet nem tudnak elrontani a kényelmetlenségek. Mert a lényeg lényeg maradt: Az Ige testté lett, közöttük lakott, és ők látták a dicsőségét.
Istennek népe! Te ki tudod mondani, hogy ez az ünnep is az Úr ajándéka?
Elhiszed, hogy lesz idő, amikor majd úgy emlékszel vissza ezekre a napokra, mint Isten hűségének, jóságának, gondoskodásának, szeretetének kézzel fogható bizonyítékaira?
Talán ez az a nap, amelyen rácsodálkozhatunk, hogy a karácsony igazi lényege nem a család, nem a gazdagon terített asztal, nem a hatalmas ajándékok vagy a csilivili fények.
Talán ez az nap, amelyen sosem tapasztalt közelségbe jön hozzánk a jászolban fekvő Istenfiú, az otthontalan Csodarabbi, a mindenétől megfosztott Megváltó.
Meg a mennyei Atya, aki néha szokatlan módját találja az ajándékozásnak.
Nem csúszott hiba a mennyei tervezésbe. Ezt a napot is Isten rendelte el, arra, hogy örüljünk és vigadjunk.
Hiszen gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk. Az uralom az ő vállán van és lesz, s így nevezik: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme.
Olasz Tímea
