„De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából.” (Préd 3,13)
Nemrég egy kedves barátom azt mondta, hogy az idei advent „keserves”. Megdöbbentett ez az erős kifejezés, mert túl őszintén festi le azt, ami idén a közösségi média varázslatos képei és a karácsonyi vásárok fényei mögött a lelkekben rejtőzik. Keserves, ahogy az emberek a sötétséggel, a létbizonytalansággal, a távollévők utáni vágyakozással küzdenek, keserves, ahogy a gazdasági és energiaválság ott trappol, lohol szinte mindenki nyomában – és persze még sorolhatnám az aktuálisan ránk ordibáló bajokat.
Sokan sóvárgunk egy valóban békés, nyugodt, kiegyensúlyozott, mindenféle árnyék nélküli advent után. Talán keserédesen arra is visszaemlékszünk, hogy tavaly – vagy pár évvel ezelőtt – milyen szép és tökéletes volt minden (persze az idő arcátlanul idealizál), de inkább csak elfelejtettük már az akkori szorongásainkat. Valószínűleg akkor is meg voltak a bajaink, a vágyaink, a kibírt kibírhatatlan élethelyzeteink, és meglehet, hogy akkor sem volt számunkra sokkal könnyebb megélni az adventünket…
Az Ige ma három, az életünkben alapnak tekintett dologról jelenti ki számunkra, hogy azok Isten ajándékai: az ételről, az italról és arról, hogy az ember jól tud élni a fáradtságos munkájából. Olyan dolgok ezek, amikre talán már rég nem úgy gondolunk, mint ajándékokra, jelenlétük a mindennapjainkban megszokottak. (Bizony hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mindenünk – tényleg mindenünk – Istentől kapott ajándék.)
Valamiért sokan úgy képzeljük, hogy csak az igazán nagy dolgokért, történésekért kell időnként hálát csiholnunk magunkban, holott az apróságokért adott hála eredményezné azt, hogy bennünk igazán meghonosodjon ez az érzés. S hogy miért lenne fontos ezt elérni? Ó, nemcsak azért, hogy Isten kedvére tegyünk, hanem bizony saját magunkért is: több kísérleti felmérés is bizonyítja, hogy a hála tudatos gyakorlása két-három hónapon belül azt eredményezi, hogy az alany elégedettebb az életével, boldogabbnak tartja magát.
Nem lehetünk ráhatással arra, hogy mi zajlik körülöttünk a világban. Sajnos vajmi keveset tehetünk azért, hogy ez az advent külsőségeiben ne legyen valóban keserves. De azért igenis tehetünk, hogy a lelkünkben mi magunk ne legyünk annyira keserves állapotban.
Nézz körül! Van miért hálát adnod? Biztos van!
Papp Adrien
