Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.(Mik 7,18)

A szeretetünk kifejezésének megannyi módját ismerjük. Kifejezhetjük azt ajándékkal, együtt töltött idővel, öleléssel, szavakkal vagy szívességgekkel. De van a szeretetnek egy másik kifejezése, amivel gyakrabban találkozunk a mindennapok során, mint azt talán elsőre gondolnánk. Ez nem más, mint a kegyelem. 

Egy másik megközelítésben a kegyelemről ezt olvastam: ,,A szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem teszem” (Feldmár András).

Bánthatnálak, de nem teszem.

Kritizálhatnálak, de nem teszem.

Felróhatnám a rossz tetteidet, de nem teszem.

Kihasználhatnálak, de nem teszem.

Megbüntethetnélek, de nem teszem.

A nehéz idők kiélezik a teherbírásunkat, és ilyenkor könnyebben bántjuk meg, ítéljük el vagy kritizáljuk a környezetünkben élőket. Leginkább Jézus példáján keresztül érthetjük meg a szeretetnek azt a fajta kinyilvánítását, amikor lehetőségünk lenne rosszat tenni a másikkal, de helyette inkább a szeretetet választjuk.

Isten hasonlóképpen cselekedett velünk, bűnös emberekkel. Büntetés helyett egy teljesen más csodát vitt véghez, ami karácsonykor kezdődött el. Jézussal beteljesítette a kegyelem valódi fogalmát, és végtelen szeretetét mutatta ki felénk. Ma pedig arra hív, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk egymással.

Böszörményi-Bálint Eszter

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .