Ragyogó napsütés, szabadság, ünneplések, s mindezekkel szemben szürke, egyforma, sokszor félelemben eltöltött napok. A család és a barátok egy része közel, más része fizikálisan távol van – és sokszor lelkileg is. Azt hiszem nem ez lesz a kedvenc nyaram… Talán te is épp így érzel, kedves TeSó. Isten most mégis eszembe juttat egy jól ismert igét, amire sokszor támaszkodtam már: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.” (Préd 7,14). És egy olyat is, amit nemrég vésett a szívembe: „Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való örvendezés a ti menedéketek!” (Neh 8,10/b).
Ne bánkódjak? Ne panaszkodjak? Ne kételkedjek? Higgyem el, hogy Isten most is mindent kézben tart, és Ő jót tervez? Éljek a jóval, azzal a kevéssel is, amit épp képes vagyok meglátni? Örvendezzek, mert az majd erőt ad? A „mégis hogyan, Uram?” kérdésemre a Nehémiás könyve 8. fejezetéből kaptam választ.
Van, amikor Isten azt mondja, hogy ne sírj és ne gyászolj tovább. Egyél olyat, amit nagyon szeretsz, igyál valami finomat (forró teát vagy kávét egy hűvösebb nyári reggelen)! Olvasd a Bibliát mélyebben, többet, gyönyörködve abban a Szentlélek Istenben, aki azt ihlette! És juttass másoknak is abból, ami neked örömet ad, feltölt, betölt – lehet az étel, ital, egy jó könyv vagy film. Továbbadhatod azt a szeretetközösséget, figyelmet, odaadást, amit Jézus közelében tapasztalsz. Örvendezz azon, hogy Isten a legdrágábbat, egyetlen Fiát adta oda, hogy helyreállítsa kettőtök megtört kapcsolatát! Hogy megmentett az örök haláltól, s megtart ebben a jelenlegi, háborús helyzetben is. Mert szeret.
Izráel fiainak szívében „igen nagy volt az öröm” (Neh 8,17/b), mert újra felfedezték Isten törvényét, amit még Mózesnek adott az Úr. Megtarthatták azt az ünnepet, amelyet Józsué idejétől egészen mostanáig nem ünnepeltek meg.
Neked mi okozott utoljára igazi örömet, kedves Olvasó? Amikor megismerted és elfogadtad Jézus Krisztust? Amikor megértetted Isten üzenetét, s követni tudtad azt teljes szívvel ráhagyatkozva? Az, hogy felvételt nyertél arra az egyetemre, amiről mindig álmodtál? Hogy az Úr hasznos eszközének érezted magad egy gyerekhéten, táborban vagy akár a családodban? Esetleg meggyógyult valaki, akiért hosszú ideig könyörögtél imádságban? Átsegített Isten egy gyászidőszakon? Megtaláltad azt, akivel közös életet, jövőt tervezel? Újra esett az eső, és belélegezted a felfrissült természet illatát? Találkoztál egy régi baráttal? Apró és hatalmas örömök ezek, melyeket újra átélhetsz.
Károli fordítása még többet mond számomra: „az Úrnak öröme a ti erősségtek”. Ha én nem tudok örülni, akkor Isten fog helyettem, hogy én megerősödjek, és képes legyek rá. Az Úr öröme soha nem halványul el. Változatlan. Kifogyhatatlan.
Kívánom, hogy legyen Jézus az „életed kútja” és „örök örömed”, ahogy ismert énekünk mondja.
Barta Anett
