Mikor az év végéhez közeledve a karácsonyi bejglik és töltött káposzták már elkezdik megtalálni végleges helyüket a szervezetemben, és a karácsonyi gondolatok is ülepedni és beépülni látszanak, mindig elfog egy reménykedéssel teli várakozás az új év gondolatától. Kicsit olyan, mintha ilyenkor sokkal intenzívebben lüktetne bennem, hogy végre újat lehet kezdeni. Persze jelentkezhet ez az érzés évközben is, de engem rendszeresen ebben az időszakban tölt el.

Ami ezzel kapcsolatban az elmúlt évben másképp alakult, hogy ezúttal sokkal kevesebb energiám maradt erre. Annyira sűrűre sikeredett a karácsony előtti és közbeni időszak, hogy mindenre volt kedvem, csak újratervezni nem. Kijelentettem, hogy tőlem ne várja most senki, hogy újraalkossam magam, hatalmas fogadalmakat tegyek, megváltozzanak a szokásaim, rendszeressé váljanak azok, amik eddig nem tudtak. Csak meg akarom várni, hogy átforduljon az év, aztán menjen minden az eddig megszokott rendjén.

No de mégsem hagyott nyugodni a dolog, hogy csak így átcsordogálok a régiből az újba, és nem adok számot semmiről, nem összegzek, nem gondolkodom. Ez egy elszalasztott lehetőségnek tűnt. Aztán eszembe jutott, hogy Isten is beszél a megújulásról. Sőt, úgy tűnik, kedveli azt… Ráadásul nem évenként, a szilveszteri időszakra fókuszálva, hanem minden reggel: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás 3,23). Aztán felötlött, hogy az Ige más helyeken is ír a megújulásról. Például mikor azt olvassuk, hogy „mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.” (Kolossé 3,10); vagy ezt: „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.” (Korinthus 4,16)

Tanulmányozva ezeket az igéket feltűnt, hogy a megújulást Isten maga végzi. Nem azért, hogy jobb legyen az évem, mint a tavalyi volt, vagy több teljesíthető célom legyen, esetleg végre elhatározzam magam mindenre, amire eddig nem sikerült. Hanem azért, hogy Hozzá közelebb kerüljek: újra felfedezhessem irgalmát, annak egyre több vetületét, és növekedhessen a bizalmam Benne. Az Ő képmására újulok meg állandóan, hogy egyre jobban megismerjem Őt.

Mennyire felszabadító, hogy Isten ezt aktívan végzi. Most is, tegnap is – állandóan. Sőt, minden új nap bizonyíték kegyelmének megújulására. Nem hagy a régiben, napról napra közelebb visz Önmagához.

Végezetül gördítse tovább gondolatainkat az alábbi népdalfeldolgozás:

Kaczor Dorottya

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .