Egyszer azt hallottam valakitől, hogy a hitetlen embernek a hívő ember élete a Bibliája. Nagy igazság van ebben, ugyanis sokan nem olvassák az Igét, mégis keresik azokat a hiteles példákat, akiken tetten érhetik és lemérhetik a keresztyén szeretetet és a kegyelem karakterformáló erejét.
A középkori templomokban a falfestmények eredetileg azt a célt szolgálták, hogy azok, akik nem tanulhattak – így nem tudtak írni és olvasni sem –, megismerjék a bibliai történeteket. Ezért nevezték ezeket a freskókat biblia pauperum-nak, vagyis a szegények Bibliájának.
Napjainkban a karácsonyi betlehem a szegények bibliája. Azok is ránéznek, akik talán még gyerekkorukban sem találkoztak Jézus születésének történetével, akik egyáltalán nem kötődnek semmilyen felekezethez, és azok is, akik épp a templomból hazafelé tartanak.
Egy barátom, aki egy városban szolgál lelkipásztorként, elmondta, hogy ebben az évben ő készítette el a betlehemet a kapuján belül, és miközben készítette, az utcán felkiáltott egy idős hölgy: „Azt hittem, idén már nem is lesz betlehem, köszönöm, Tiszteletes úr!” És persze azóta is jönnek a felnőttek és a gyerekek, hogy megnézzék az alkotást.
Mi az, ami ennyire hívogató egy egyszerű, kopár, szegény díszletben? Talán az a kibeszélhetetlen vonzás, ami azoknak is ott van az életében, akik sosem keresték az Istent. Őket is magával ragadja a titok: itt, a nyomorúságos Föld nevű bolygón történt valamikor egy nagy csoda. S ha akkor ott összeért az ég a földdel, az Atya megmutatta a szeretetét, miért ne történhetne meg ez most is – velem is? Millió és millió csendes csodaváró nézi idén is a betlehemet, miközben vágyik valami szebbre, jobbra, szentebbre. Talán maga sem tudja, pontosan mire, csak másra, mint ami van, mint amiben van…
Egy régi történet szerint Assisi Ferenc egy szentestén berendezett istállónak egy üres barlangot, szalmát, állatokat vitt bele és ott prédikált a népnek. Sokan ott érezték meg az Isten szeretetének realitását és mélységét, és volt, aki ott adta át az életét az Úrnak. Ehhez kellett a kézzelfogható, szagolható, valóságos betlehem.
A betlehem emlékeztet, hogy az isteni szeretet sosem elvont, hanem nagyon is valóságos. Minket mocskosan is szerető, mocskunkból kimosó, értünk bölcsőt és keresztet vállaló, szentté tévő hatalom. Ha karácsonyig elmész egy betlehem mellett, jusson ez eszedbe! Imádkozz azokért, akik talán reményük, életörömük utolsó morzsáját hozták oda; kérd, hadd tapasztalják meg rajtad keresztül Isten szeretetét!
Laskoti Zoltán
