Már csak két hét és karácsony. Mégis annyi minden van még, ami a figyelmünket, energiánkat és az időnket követeli. Olyan, mintha minden elmaradt tennivalónk most akarna elégtételt venni az eddigi elhalasztása miatt. Ebben az egyre hangosabb sürgetésben azon töprengek, hogy vajon én hogyan tudnék az ebből adódó zaklatottságomon enyhíteni. Hiszen vágyom arra a megnyugvásra, ami akkor töltene el, ha végre minden a helyére kerülne, ha kívül-belül rend lenne, és nem kellene mással törődnöm, csak azzal, ami igazán számít. Tudom, hogy ezekkel a gondolatokkal nem vagyok egyedül, és sokunk adventi várakozása van telezsúfolva elvégzendő teendőkkel. Talán vannak a felhalmozott feladatok között olyanok is szép számmal, amelyekről csupán mi gondoljuk, hogy az elvégzésük elengedhetetlen, de valójában nem is annyira lényegesek. És az is lehet, hogy igazából azért vannak ennyire telezsúfolva az ünnep előtti napjaink, mert igazán csak akkor kezdjük felfogni a karácsony közeledtét, amikor az adventi időszak már elkezdődik.

Tény, hogy a hangulat és az a sok apróság, amitől ünnep az ünnepünk, ebben az időszakban összpontosul bennünk és körülöttünk, de nem kell, hogy ez a munkával is így legyen.

Nemrég láttam egy keresztyén anyukát, aki már november közepén megvette a karácsonyi ajándékokat a családjának, és bevallom, ledöbbentett, hogy ilyen korán intézte ezt. Először nem is értettem őt, mert csak arra tudtam gondolni, hogy számomra az ajándékvásárlás egy kellemes dolog, ami fontos eleme az adventi ünnepvárás örömének. Aztán rájöttem, hogy bizony ez a sokunknak kellemes elfoglaltság másnak válhat kötelességgé, feladattá, teherré, és így ez az előre elintézés mekkora szabadság és lelki béke is egyben. Mert jó, ha felismerjük, hogy az adventi időszak nem elegendő arra, hogy az év során felhalmozott és halogatott tennivalóinkat elvégezzük. És akkor megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne egy előadvent a valódi előtt, amiben helyet kaphatnak a megoldásra váró feladatok, hogy a valódi adventünk az lehessen, aminek lennie kell. Mert Jézus a lélekben ráhangolódást tartja valódi ünnepi előkészületnek, és nem azokat a teendőket, amelyek ettől elrabolják az időnket.

Kívánom, hogy szóljon az adventi időszakunk az életünk egyszerűsítéséről! Arról, hogy lelassulva megláthassuk a hétköznapokban elrejtett csodákat, hogy ne próbáljunk magunkat megfeszítve az elvárásoknak megfelelni, hanem ehelyett álljunk meg és adjunk hálát mindazért, amivel Isten megáldott.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (2Krón 16,34)

Dolenai-Balogh Beáta

Kövesd adventi naptárunkat minden nap!

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .