„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt 7,7-8)

A férjemet – aki tinédzserkora óta keresztyén, de közben fizikus kutató is – eléggé foglalkoztatja az evolúció kérdése, és az, hogy hogyan egyeztethető össze a Biblia tanítása a tudomány álláspontjaival. Például Ádám és Éva történetében többek között az érdekli, hogy vajon ők az első emberpár voltak-e, vagy csak az első Homo sapiensek (akiket pedig akkor szükségszerűen megelőztek időben a Neander-völgyiek)*. Vajon de novo lettek teremtve bele a világba, vagy vele együtt fejlődtek? Estleg a róluk szóló bibliai történet csak egy példázat a számunkra?

Ha valaki még nem gondolkodott ezeken a kérdéseken, akkor talán még megbotránkoztatók is lehetnek számára ezek a felvetések, de az igazság az, hogy a keresztyénségben számos elmélet létezik minderről, és egyetértésről a témában korántsem beszélhetünk. Talán még református körökben sem. A férjem mostanában különböző, a témával kapcsolatos podcastokat hallgat, hogy megismerje a lehetséges válaszokat ezekre a kicsit sem egyszerű kérdésekre. Amennyire érdekes ez, annyira fárasztó munka is…

Talán számodra nem tűnik lényeges kérdésnek, hogy Ádám és Éva vajon Homo sapiensek voltak-e. Vagy hogy szó szerint kell-e érteni Noé történetét, például azt a részt, ahogyan a bárkára felvisz a legtöbb állatfajból egy párt. De lehetséges, hogy foglalkoztat az eleve elrendelés kérdése, vagy az, hogy miért mondja Pál apostol, hogy a nők ne beszéljenek az istentiszteleteken. Vagy esetleg az örök kérdés: ha Isten végtelenül jó és szereti az emberiséget, akkor hogyan történhet meg, hogy ártatlan gyerekek szenvednek a világban?

Amikor az ember egy-egy ilyen nehéz kérdés kapcsán újra szembesül a tükör általi, homályos perspektívájával, akkor könnyen eljut ahhoz a gondolathoz, hogy tulajdonképpen mindez nem is számít. Az Istenben való hit és Jézus áldozatának elfogadása az, ami üdvözít. Minden más pedig csupán részletkérdés, amelyre majd az Atya mellett választ kapunk.

És ez igaz is. Valóban nem azon múlik az ember üdvössége, hogy hogyan sikerült megértenie, értelmeznie a Bibliának például az eleve elrendelés tanára utaló mondatait.

Mégis, a Biblia arra buzdít bennünket, hogy keressünk, és akkor válaszokat kapunk a nehéz kérdésekre is. Lehet, hogy ebben a pillanatban ez még csak egy kíváncsiság, amit esetleg figyelmen kívül hagysz, de ha nem foglalkozol vele, ha nem olvasol utána, ha nem beszélgetsz róla, ha kerülöd a témát (talán amiatt a rejtett félelem miatt, hogy amit találsz, az majd még jobban elbizonytalanít), akkor félő, hogy egy idő után valóban komolyan próbára teszi a hitedet ez a  fel nem dolgozott kérdés. És bizony egy jól irányzott megjegyzés, egy meggyőzőnek tűnő, a keresztyén hit alapját kétségbe vonó magyarázat váratlanul érhet.

 A Biblia több helyen is arra buzdít, hogy tanulmányozd az Igét. Gondolkodj róla, forgasd a szívedben. Én nem tudok olyan igehelyet, amely arra ösztönözne, hogy a nehéz kérdéseket csak engedd el és higgy.

Szóval ha van olyan része a hitednek, amelyet nem teljesen értesz, ne söpörd a szőnyeg alá, nehogy később tényleg megingassa a hitedet. Választ keresni, olvasgatni a témában, imádkozni róla persze egyértelműen a megterhelőbb megoldás. Mégis, van az a kérdés, amiért megéri.

Nálad van ilyen téma?

Molnár-Kovács Dorottya


(* igaz, van olyan álláspont, mely szerint a Neander-völgyiek a Homo sapiensszel egyszerre léteztek, sőt, keveredtek is velük)

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .