Ifjú farizeus koromban történt, hogy a hitben erős ifjúsági csoportunk, amely hétről hétre összegyűlt a Mester lábainál újra és újra megerősödni a kiválasztottság-tudatában, egyszer nagy dilemmával találta szembe magát. Az egyik közülünk való lányról ugyanis kiderült, hogy az előző hétvégén bizony elment a helyi szórakozóhelyre, és nem teljesen missziói szándéktól vezérelve jól merte érezni magát. Az esetet követő gyűlés egyik fő témája ez a kihágás volt. Mindenki egyetértett abban, hogy a Mester hű követője nem szennyezheti be magát a világ pöcegödrében, nem érezheti jól magát másutt, csakis az Ige mellett, és nem hozhat szégyent sem azúrjézusra, sem pedig ránk. Természetesen a lelki zsarolás és bűntudatkeltés mellett szó esett a megbocsátás lehetőségéről is, amivel azonban az említett fiatal lány nagyon úgy tűnt, hogy nem kíván élni. Többé nem láttuk. Mi pedig, mint akik jól végezték a dolgukat, mostuk a kezünket, mint annak idején Pilátus, és mormoltuk, hogy kár érte, de ha igazán közülünk való lett volna, akkor nem ment volna el (vö. 1Jn 2,19).

Azóta is kísért a jelenet. Elmémbe vésődtek az arckifejezések, a súlyos mozdulatok, amivel a szentség leple alól felvettem a köveket és a megjobbítás szándékával eldobtam őket. Ahogyan teltek az évek, egyre dühítőbb volt felfedezni másokban is ezt a hozzáállást, nyilván azért, mert én magam is foglya voltam sokáig. Embereket láttam és látok, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy leültessenek másokat, és ilyen vagy olyan ügyben kinyilvánítsák a Mindenható szándékát és akaratát a bűnös életére nézve. Embereket, akik biztosítják a másikat arról, hogy nem a rossz szándék vezeti őket, ők csak féltik és szeretik a másikat (itt általában egy erőltetett mosoly is feltűnik az arcon), és csak ebből kifolyólag faggatóznak, puhatolóznak és ítélkeznek. Ó, igen, ezt is szépen rendszerbe tudtuk szedni! „Mi nem elítélünk, hanem megítélünk – a különbség óriási!” „Mi szeretjük a bűnöst, a bűnt utáljuk, és azt tesszük pellengérre!” A valóságban azonban nincs különbség: az elítélés és megítélés ugyanarra a felsőbbrendűség-érzésre vezet vissza, ami nem leplezhető el pusztán szójátékok és nyelvtani zsenialitás útján. Nem, nincs különbség. Önmagában a bűnt nem lehet utálni, hiszen az mindig egy adott embertársban nyer alakot: mintha azt mondanám, hogy az étel finom ugyan, de azért én most szeretném kiszedni belőle a sószemeket.

Igen, van olyan, hogy valaki totálisat bukik és vétkezik. Igen, van olyan, hogy keresztyéni intés. Jézus is beszél arról, hogy időközönként elkerülhetetlen a testvérek közötti őszinte feddés (Mt 18,15-19), de érdekes módon az egész szakaszt azzal a megállapítással zárja, hogy „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük” (Mt 18,20). Pál sem finomkodott a korinthusiakkal, amikor olyan eget verő problémák ütötték fel a fejüket a gyülekezetben, amelyek a pogány világban is ritkaságszámba mentek, de minden szavát alárendelte annak az alapvető viszonyulásnak, amely szerint a korinthusiakra szeretett gyermekeiként tekintett (1Kor 4,14). Igen, Isten sem hallgatott a népe bűnei kapcsán, de úgy látta őket és úgy beszélt hozzájuk, mint eljegyzett menyasszonyához (Hós 2,21), aki jóllehet bepiszkolta magát, mégis az iránta érzett szerelem, minden mocskon felülemelkedve, az újrakezdés lehetőségét rejti magában.

Testvér. Szeretett gyermek. Mennyasszony. Ezek mind nagyon bensőséges viszonyulások. Nem felszínes látszatkapcsolatok. Nem olyan kontaktusok, amelyek heti egyszeri találkozóra vonatkoznak. Szerintem vakmerőség és ítélkezés feddeni, ha nincs meg ez a bizalmi légkör. Szerintem túlontúl emberi és borzalmasan bántó, ha valaki olyan jön velem szembe, ültet le és kezd rámutatni életem elhibázott döntéseire, akivel talán csak látásból ismerjük egymást, esetleg csak annyi a kapcsolat közöttünk, hogy ugyanabban a padsorban ülünk vasárnaponként. Szerintem minden, csak nem krisztusi, ha úgy kezdek el savat locsolni a másik ember sebére, hogy nem voltam vele a harcban. Szerintem Krisztus ott van jelen, ahol valóban az Ő nevében gyűlnek össze. Ahol megosztják a testét, és gyökeret ver életükben Uruk. Ahol életközösség jön létre, és az emberek barátokká, testvérekké, szeretőkké válnak egymás számára. Ahol ismerik a mélypontok okait és körülményeit is, nem pusztán a következményeket. Ahol a Lélek vigasztalása a meder, amiben minden emberi szó elhangzik. Ahol a belső szándék nem a bűn vagy a bűnös megítélése, hanem a gyógyulás elősegítése. Ahová belépve nem úgy érzi magát az ember, mintha egy bírósági tárgyalás kellős közepébe csöppent volna, ahol bármikor a vádiratot előterjeszthetik, hanem mintha egy családi vacsorához ülne le, ahol lehet beszélni tévedésről, bukásról, mulasztásról anélkül, hogy félni kellene a kitagadástól. Ahol nem a megfelelési kényszer terhe alatt vannak jelen az emberek („ha ilyen és olyan leszek, akkor végre közéjük tartozhatom”), hanem az elfogadás teremtheti meg a változás szándékát. Ahol nem a világi farkastörvények uralkodnak, hanem a kereszt egyetlen parancsolata, amiben a másik szeretete és felemelkedése az elsődleges, nem pedig a saját hatalmi igényem kiterjesztése.

Sajnálom azt a lányt és mindazokat, akiket Isten szeretetének nevében köveztek meg. De még jobban sajnálom magunkat, saját magamat és azokat, akik velem együtt megbuktak az evangélium hirdetésében.

Homoki Gyula

1 Hozzászólás

  1. Filipánics Tibor

    ” leültessenek másokat, és ilyen vagy olyan ügyben kinyilvánítsák a Mindenható szándékát és akaratát a bűnös életére nézve” Ugye milyen bosszantó,pedig szinte csak ez van. Vagy másokkal vagy magunkkal csináljuk ezt,persze nem csoda,hisz állandóan azt olvassuk,hogy valakik megmondják mit akar az Úr,mi a terve és mik a tiltásai.Mi csak megyünk vakon a sok fanatikus után,ennyi a bűnünk.Te is ezt csinálod,a cikked vége felé,és észre sem veszed.

    „A valóságban azonban nincs különbség” Végre olyat olvasok,amit nem kell korrigálnom.”az elítélés és megítélés ugyanarra a felsőbbrendűség-érzésre vezet vissza” Bár nem kötelező felsőbbrendűnek éreznünk magunkat ehhez.

    „Önmagában a bűnt nem lehet utálni, hiszen az mindig egy adott embertársban nyer alakot” Szuper,azt szoktam írni,hogy a bűnt és az elkövetőt nem lehet külön választani.Ám még aki tudja ezt,az sem veszi észre Isten nyomorult,kicsinyes és gőgös tetteit,mert eddig nem merészkedik a gondolkodásban.Jön a szokásos magyarázkodás,hogy mert megérdemelte az az ember.

    „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük” Ez inkább megerősítés akar lenni,mint tény, ugyanis állandóan,mindenkivel ott van,azaz jelen van. Éreznünk kellene Istennek (de Jézust is idevehetjük) a jelenlévő,állandó jelenlétét. Azért nem érezzük,mert a Biblia és a tanítóink sem ezt közvetítik,hisz arról beszélnek,hogy aki beengedi Istent az életébe,azt segíti. Saját magatok keverte mérget isszátok.

    „Igen, Isten sem hallgatott a népe bűnei kapcsán, de úgy látta őket és úgy beszélt hozzájuk, mint eljegyzett menyasszonyához” Ez az! Észre nem veszitek,hogy butaságokat írtok. Azzal a szegény szombaton rőzsét szedő zsidóval is úgy bánt,akit megköveztetett? Nyisd ki az elméd,isten megöletett egy embert csak azért mert megszegett egy törvényt,legalábbis ezt olvassátok (és el is hiszitek).

    „Szerintem minden, csak nem krisztusi, ha úgy kezdek el savat locsolni a másik ember sebére, hogy nem voltam vele a harcban.” Nagyon szép gondolat! A mértéket nem tanítják meg nektek,mert ők is fanatikusok és tudatlanok (a tanítóitok).

    „Szerintem Krisztus ott van jelen, ahol valóban az Ő nevében gyűlnek össze.” Na tessék,íme. Mért akarod megmondani Krisztusnak,hogy hol legyen jelen? Ez önteltség és gőgösség. Nyugodtan bízd rá Krisztusra,hogy mikor és hol van jelen és kik között,soha ne sajátítsd ki a jelenlétét.Fantasztikus,hogy mennyire megvezetnek bennetek. És ez nem intelligencia kérdése,lehetsz te nagyon okos,tanult is,ha hiányzik belőled a bölcsesség,orrodnál fogva vezetnek,mert a sérülései irányítják az embert.

    „Ahol …” Látod,te megmondod Krisztusnak,hol kellene jelen lennie én pedig azt mondom mindenhol,mindenkivel jelen van. Ez (többek között) azért nem tetszik,mert nem tartod igazságosnak,mert te is ki akarsz emelkedni,mert te is büntetni akarod a rosszakat. Micsoda gyermeteg logika.

    Én is „sajnállak” mert mindent elhiszel a vallási megszállottaknak,akik a selejtes,csodálatosan becsomagolt csomagot úgy tudják tovább adni,hogy az valójában rothad.

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .