Ki vagyok Krisztusban?

Egy ember jegyet foglalt egy hajóútra az Atlanti-óceánon. Annyi pénze volt csupán, amennyi éppen elég volt a jegyre, ezen kívül mindössze némi kekszre és egy darab sajtra futotta. Az utazás első néhány napján még jól esett a keksz és a sajt, ám később egyre állottabbá és unalmasabbá vált. Emberünk gyomra irgalmatlanul korgott, különösen amikor azt látta, hogy a felszolgálók sült húsokat – rákokat, csirkéket – és egyéb finom ételeket visznek a többi vendégnek. Egyszer aztán nem bírta tovább, megragadta az egyik felszolgálót, és azt mondta neki: „Bármit megteszek, ha kaphatok egy darab sült húst, mosogatok, szobát takarítok, még a fedélzetet is felmosom!” A pincér csodálkozó arccal így felelt: „Uram, ön vett jegyet, nem? Az étkezés benne van az árában.”

Vannak ilyen kekszrágcsáló emberek a világon, nem is kevesen. Ha már megszülettek, megpróbálják valahogyan kihúzni másnapig, de míg mások tele szájjal habzsolják az életet, ők egyre kevésbé élvezik azt. És tévedsz, ha azt gondolod, hívő emberek között nincs ilyen. Olvassák ők a Bibliát, járnak gyülekezetbe, imádkoznak, szolgálnak, minden erejüket beletolják a kereszténységbe. Mégis annyit látnak csupán, hogy itt szenvedős ugyan az élet, sok a korlát és a lemondás, na de majd ott, az Üvegtenger túlpartján eljön végre a rég várt boldogság.

Vajon milyen érzés lesz ott rádöbbenni, hogy mi minden volt még benne a „jegy árában”! 

Talán azért van annyi erőtlen, megfásult, kiégett, örömtelen hívő, mert ők maguk sincsenek tisztában vele, mi mindent kaptak a megváltással együtt?

Mit mond az, aki nem önmagára fókuszál, hanem arra, hogy kicsoda, illetve kivé válhat Krisztusban?

• Nem vagyok tehetetlen: az Ige azt állítja, mindenre van erőm a Krisztusban (Fil 4,13).
• Nem kell keseregnem a hiányaim miatt: a Szentírás tanúsága szerint Isten betölti minden szükségemet az Ő gazdagsága és dicsősége szerint Jézus Krisztusban (Fil 4,19).
• Nem vagyok köteles engedni, hogy rövid pórázon tartson a bűn, az elveszettség érzése, a félelem, a harag vagy a mértéktelenség, hiszen Isten a fiúság, az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekem (Róm 8,15; 2Tim 1,7).
• Nem kell beletörődnöm minden statisztikába, szakvéleménybe, akaratba. Isten mindenható, szerető, kegyelmes, hűséges, így a legkilátástalanabb helyzetekben is lehet remény (JerSir 3,21–23; Jer 29,11).
• Nem szükséges helyet adnom semmiféle aggódásnak: minden gondomat az Istenre vethetem, Aki gondoskodik rólam (1Pt 5,7).
• Nem kell önváddal kínzom magam: a Biblia azt mondja, hogy semmiféle kárhoztatásuk nincsen azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak (Róm 8,1).
• Nem gondolom magam szerencsétlennek: Krisztus által győztes vagyok (1Kor 15,57).

A következő néhány hétben az Ige fényében szeretnénk megvizsgálni veletek közösen, hogy milyen identitást kaptunk Krisztusban. Lesznek napok, amikor szerzőtársaimmal „hangosan gondolkodunk” majd egy-egy témával kapcsolatban. És arra is lesz lehetőségetek, hogy egyedül tanulmányozzátok az igéket. Mindkét esetben örülni fogunk, ha megosztjátok velünk az észrevételeiteket, meglátásaitokat.

Úgy sejtem, valamennyien rá fogunk majd döbbenni közös utazásunk egyik vagy másik pontján, hogy kekszet és sajtot rágcsáltunk eddig, pedig az Atya terített asztallal vár minket minden új nap reggelén.

Olasz Tímea