Az év elején ajánlott számos lista – például számadások az elmúlt évről és tervek az ideire – elkészítése mellett talán érdemes megfontolnunk egy olvasási lista összeállítását is. Már csak azért is, hogy a gyakori „idén szeretnék többet olvasni” pontot az újévi fogadalmaink között konkrét tervekkel is megtámogassuk.
Épp ezért a TeSó blog állandó szerzői közül néhányan megosztják az elmúlt évük legmeghatározóbb könyvélményét, kedvcsináló gyanánt. Ezek nem minden esetben kifejezetten „lelki” tartalmú kötetek, ellenben olyanok, amelyekből sokat tanultunk, önreflexióra sarkalltak, esetleg megráztak, meghatottak bennünket, vagy épp tágították világlátásunkat és hitértelmezésünket. Cserébe szívesen vesszük, ha hozzászólásban kiegészítitek a listát a saját legkedvesebb olvasmányélményetekkel az óévből.
Grecsó Krisztián: Vera – Marofejeva Nelli ajánlja
Ha szeretnél kicsit visszacsöppenni a 80-as évek Magyarországába, s megismerkedni egy igazán különleges, tisztaszívű, érzékeny lánnyal – neked ajánlom Grecsó Veráját. A szerző olyan hitelesen tárja elénk a kislány lelkivilágát, hogy úgy érezzük, szinte a bőrébe bújva éljük át a regény cselekményét. Számomra megdöbbentő módon ír megfogalmazhatatlan érzésekről, családi titkokról, barátságról. Olvasás közben sokszor belőlem is szomorúsággal vegyes izgulást váltott ki, de őszintén örülök annak, hogy 2020 elején kezembe vettem a könyvet, s alig három nap alatt végeztem vele. Grecsó Verája velem jött Melbourne-be is, ahol a felsős gimnazista diáklányaim kedvence lett, majd az ottani könyvklub keretein belül is megvitattuk mondanivalóját.
Deborah Feldman: Unortodox – A másik út – Molnár-Kovács Dorottya ajánlja
A memoár a New York-i szatmár haszid zsidó közösségben, szigorú szabályok között felnevelkedett Deborah Feldman igaz története gyermekkoráról, szülei által megszervezett házasságáról, majd szökéséről a fojtogatóan zárt vallási közösségből. Nőként dühítő volt olvasni a szatmár lányok alapvető tudást sem biztosító oktatásáról, kultúrát – könyveket, filmeket, zenét – nélkülöző neveltetésükről, arról, hogy még a szent szövegek tanulmányozása vagy az éneklés sem engedélyezett számukra, valamint arról, ahogyan a szexuális életük is teljes mértékben a közösség és a rabbi által irányított közügynek számít. Keresztyénként pedig az elnyomó, erőszakos vallási csoportokról volt tanmese a történet, amelyből 2020-ban nagysikerű sorozat is készült a Netflix gyártásában. Ajánlom mindazoknak, akik értékelik a ritka, őszinte, de kimondottan szubjektív bepillantásokat egyes nem keresztyén vallási közösségek életébe. Hozzáteszem ugyanakkor, hogy ez nem az a sztori, amelynek a végén a főhős rátalál Krisztusra, és ma boldog keresztyén. Feldman ehelyett ma a vallásokból teljesen kiábrándulva, de a korábbi szigortól megszabadulva él Németországban gyermekével.
Tim Crane: A hit jelentése – A vallás egy ateista szemszögéből – Homoki Gyula ajánlja
A vallásos hívők és az ateisták között áthidalhatatlan szakadék tátong. Mindkét fél elbeszélni látszik egymás mellett – jobb esetben csupán egyet nem értésükről adnak így bizonyságot, rosszabb esetben keresetlen szavakkal és jelzőkkel illetik egymást. Tim Crane könyve számomra azért volt felfrissítő élmény, mert olyan őszinte ateista szavait tükrözi, aki igazán meg kívánja érteni, hogy mit is él át, mit is érez és miért gondolkodik úgy a világról az Istenben hívő ember, ahogyan. Nem akarja lezárni a vitát, hanem józanul elmondja: tartozunk egymásnak annyival, hogy megpróbáljuk mélyebben megérteni a másikat, és tolerálni a gondolkodását még akkor is, ha nem értünk egyet vele.
John Bush: Napi menü – Gondolatok, igék, imádságok – Keresztyén Eszter ajánlja
Kedves borítójú könyvecske került a kezembe nemrég. Belelapoztam: mindegyik oldalpár egyikén rövid áhítat olvasható: igevers, magyarázat, egysoros imádság; a másikon pedig egy-egy humoros rajz látható. Ahogy a könyv fülszövegéből – és később saját tapasztalataimból – rájöttem, ez nem más, mint keresztyén karikatúra, rendhagyó áhítatos könyv, amelyben „találkozik a vicces és a komoly.” Az üzenetek az újdonság frissességével és némi frappáns humorral tárnak elénk örök igazságokat. Szeretettel ajánlom mindazoknak, akiknek nem csak az ajándék, hanem a csomagolás is fontos.
Dr. Csernus Imre: Főnix – Böszörményi-Bálint Eszter ajánlja
Bármennyire is megosztó sokak számára „a doki” őszinte stílusa, erre az őszinteségre szükségünk van, ha fejlődni szeretnénk. A könyv a járványhelyzetre válaszolva íródott: a járvány lélektani hatásairól beszél, egyéni és kollektív szempontból vizsgálva azt. A könyv szerint azoknak, akik tudatosan élnek, a válsághelyzet lehetőség ad a változásra. Csernus Imre rávilágít a gyengeségeinkre, hogy a tudatosságot a hétköznapjainkban is alkalmazzuk.
A főnixmadár legendája az egész könyvet végigkíséri, a könyv végére érve pedig az olvasónak kitisztul a szimbólum mélyebb tartalma, amely a halál elfogadásával, a régi fészek elhamvasztásával, és az újjászületéssel zárul – ha a megújulás mellett döntünk.
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek – Kocsis Julianna ajánlja
Sokkal kevesebbet olvastam kedvtelésből az elmúlt esztendőben, mint amennyit eredetileg terveztem. A nevezett könyv azonban – Juhász Anna irodalmár ajánlója nyomán – felkeltette az érdeklődésemet, így amint tehettem, beszereztem. Nem bántam meg.
„Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és ’60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel” – kezdi a könyv ajánlóját honlapján a Libri. A kislány életébe is bekopogtat a szerelem Tate, a közeli városban élő fiú személyében, aki megtanítja olvasni, és érti, érzi a lány különös vonzalmát a természet iránt. A cselekmény lényeges fordulata egy rejtélyes gyilkosság, amely kapcsán hamarosan a „civilizáltak” számára furcsa „Lápi lányra” terelődik a gyanú.
A biológus Delia Owens első regénye ez az „egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza”, ahogyan a már idézett Libri fogalmaz róla találóan. Azoknak ajánlom, akiket vonz az emberi lélek fejlődéstana, akiket valaha kiközösítettek, akik tagjai voltak másokat kiközösítő közösségeknek, akik szeretik a természetet, akik rettegtek már, akik voltak már szerelmesek, egyszóval: mindenkinek.
Dr. Caroline Leaf: Tehetség vagy – Dolenai-Balogh Bea ajánlja
Egyike ez azon könyveknek, amelyeket újra és újra elolvasnék. Számomra nemcsak olvasmányos önismereti és motivációs könyv: Istenről is tágabb képet tár fel. Tele van gondolatébresztő meglátásokkal és tudományos felfedezésekkel, amelyek művészi módon vannak összefonva bibliai alátámasztásokkal.
Ez a könyv csodálatos bizonyíték arra, hogy a gondolatainknak hatalmas erejük van, legyen az akár negatív, akár pozitív töltésű. Minden gondolat a rá jellemző kémiai anyagokat szabadítja fel az agyban, s így azok nyomot hagynak a személyiségünkben is. Ez a könyv szokatlan, de nagyon is érthető módon ösztönöz a pozitív gondolkodásra, önmagunk megbecsülésére, és arra, hogy Isten szemén keresztül értékeljük és szeressük azt, amilyenek vagyunk.
Philip Zimbardo – Nikita D. Coulombe: Nincs kapcsolat – Laskoti Zoltán ajánlja
Talán te is érezted, tapasztaltad már, hogy valami nincs rendben a férfiakkal. Sokan bajlódnak a tanulmányaikkal, mások nehezen köteleződnek el, vagy értetlenül állnak érzelmeik előtt, és képtelenek a felnőtt döntéshozásra. A szerzőpáros nemcsak tárgyalja a problémát, hanem esetleges megoldásokat is ajánlanak azoknak, akik változtatni szeretnének ezen a helyzeten. Ajánlom azoknak, akik nem riadnak vissza a terjedelmes olvasmányoktól, illetve vonzódnak a lélektanhoz. A könyv olvasásához türelem, önkritika és kitartás szükséges. Stílusa azonban közérthető, így nők és férfiak gondolkodásban egyaránt új dimenziókat nyithat meg – érdemes figyelmesen végigolvasni.
Joni Eareckson: Joni – Olasz Tímea ajánlja
Karácsonykor megálltam a könyvespolcom előtt, végigböngésztem a címeket. Olyan olvasnivalót kerestem, amely már rég volt a kezemben, de anno világokat mozgatott meg bennem. Valamiért Joni Eareckson önéletrajzi könyvére esett a választásom. A sztoriról röviden annyit, hogy Joni tizenhét évesen lebénult, s ezzel az egész élete éles fordulatot vett. Nagyon őszintén írta le, hogyan küzdött meg ezzel a helyzettel, miként találta meg a maga útját, hogyan formálódott Isten kezében, miben lelte meg az élete teljességét.
Amikor először olvastam, mindössze néhány évvel voltam csak idősebb, mint Joni, és hátborzongató volt szembesülni azzal, hogy „könnyű sorsom terhe rajtam”. Neki összehasonlíthatatlanul nagyobb problémákkal kellett szembenéznie, mint amilyenekkel nekem van dolgom nap mint nap. Ez a lány erőt vett magán, és megtanult együtt élni a helyzettel, amelyet senki sem kíván önmagának. Isten pedig gazdagon megáldotta őt, és rajta keresztül sokakat.
2020 végén különleges üzenete volt számomra ennek a könyvnek. Joni története rámutatott arra, hogy a szűkre szabott fizikai kereteket is meg lehet tölteni szabadsággal, boldogsággal, elégedettséggel. Lehet siránkozni azon, ami elveszett, vagy ami nem adatott meg, és végiggyötrődni az adott időszakot – vagy akár az egész életet. De választhatom azt is, hogy elkezdek gazdálkodni azzal, amim van. És akkor Isten olyan ajtókat nyit meg, amelyekről tudomásom sem volt azelőtt.
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember – Kacsó Géza ajánlja
Legutóbb Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember című könyvét olvastam. Klasszikus olvasmány, és sokan az ifjúsági regény kategóriájába sorolnák. De sok mély gondolat is van benne. A könyv egy görög fiatalember kalandjairól számol be, aki a Attila hun király udvarába kerül. Egyszerre szól szerelemről, meg nem értettségről, különböző emberi kapcsolatokról, és főleg arról a belső emberünkről, akit itt senki nem ismer, mert elrejtik a társadalmi szerepeink, a különböző álarcok. Ezt a belső, „láthatatlan embert” is jól ismeri a láthatatlan Isten.
1 Hozzászólás
Pingback: Ezt olvastuk 2021-ben - TeSó blog