Félelem, szorongás, távolságtartás, személytelenség, hitetlenség – talán ezekkel a szavakkal írhatnánk körbe ezt az évet. De még lehetnek benne örömteli pillanatok, Istennel és a családunk körében eltöltött ebédek, vacsorák, ha igazán szeretnénk. Ha teszünk érte. Isten azt mondja: „…íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt…

A legnehezebb az idei karácsonyban az lesz, hogy a család külföldön élő részével nem tudunk majd együtt ünnepelni. A távolság, amelyet az olcsó repülőjegyek, az átjárható határok és a fejlett infokommunikációs technikák az utóbbi években szinte eltüntettek – vagy legalábbis csökkentették a jelentőségüket – most nagyobbra nőtt, mint…

Ülünk egymással szemben a gőzölgő látténk felett. Beszélgetünk. Hónapok történéseit próbáljuk egy órába sűríteni. Félelmek, örömök, sikerek, eredmények villannak fel egy-egy pillanatra. Az elhangzottakra a másik igyekszik reagálni: együtt örülni, ha kell hüledezve méltatlankodni. Mindkettőnknek jól esnek ezek a megértő gesztusok. Egyedül akkor feszengünk kicsit, ha elhangzik a…

Létezésünk találkozások és elválások sorozata, az emberek ki- és belépnek az életünkbe. Kisgyermekként az óvodában, az iskolában megismerkedünk az első barátainkkal, majd a gimnáziumban, a középiskolában újakra teszünk szert. Ugyanez történik az egyetemen, s majd felnőttkorban is alakulnak ki baráti kapcsolatok, például a kollégákkal vagy a szomszédokkal. Sok…

Milyen mozgató erők hatnak az életünkre, a kapcsolatainkra, a tetteinkre? Kettőt emelnék ki. Az egyik a megfelelési vágy. A másik a szeretet. Mindkettővel azt akarjuk elérni, hogy figyeljenek ránk, hogy tartsanak valamire, hogy elfogadjanak. A megfelelési vágy kényszeres. Nem tudok tőle függetlenedni, kiszolgáltatottá tesz azzal szemben, aki felé…

Ebben az adventi sorozatban sok mindenről volt már szó, és talán nem túlzok, ha azt állítom: most kissé minden a mások felé fordulásra akar ráhangolni. Hiszen ez az év különösen bővelkedett magányosságban, befelé fordulásban és elszigetelődésben. Az ezekből kialakuló közhangulat miatt talán az önmagunkról alkotott képünk is torzult…

Ebben a decemberben nem csak a szokásos év végi munkahelyi hajtást éljük meg, hanem egy pártatlanul viszontagságos évet is a hátunk mögött hagyunk. Tizenkilenc nap maradt már csak 2020-ból – kevés arra, hogy pótoljuk elmaradt terveinket, mégis ez a néhány nap elég lehet arra, hogy a személyes kapcsolatainkra…

A mobiljaink és egyéb elektromos kütyüjeink szinte testünk részévé váltak, és néha tényleg az az érzésünk támad, hogy üressé válik a kezünk, ha nem szorít valami világító képernyőt. Anélkül, hogy démonizálnánk ezeket a dolgokat, vagy bölcsen felállítanánk a „mindent lehet jóra és rosszra is használni” középutas megoldást, egyszerűen…

Szólj, ha bármiben segíthetek! – mondom én is olyan gyakran, és a legtöbbször komolyan is gondolom. Persze tudom, hogy én magam is ritkán élek ezekkel a jószándékú felajánlásokkal, még ha hálás is vagyok értük. Mert másnak is épp elég baja van, mert ha nehezen is, de megoldom én…

Beszélgetéseinkben, gondolatainkban sokszor kapnak nagy hangsúlyt azok a mondatok, megjegyzések, amelyek arra vonatkoznak, hogy mi az, ami nem úgy alakult a napunkban, ahogy szerettük volna, ami nem sikerült, mit rontottunk el, mit néztünk be, mit kellett volna másképp… s persze hogy mi az, ami jó ugyan, de… Mert…