Félelem, szorongás, távolságtartás, személytelenség, hitetlenség – talán ezekkel a szavakkal írhatnánk körbe ezt az évet. De még lehetnek benne örömteli pillanatok, Istennel és a családunk körében eltöltött ebédek, vacsorák, ha igazán szeretnénk. Ha teszünk érte. Isten azt mondja: „…íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Szavai megnyugtathatnak minket, mert Ő velünk van, és nem hagy el. Pusztán azt kéri, hogy mi is legyünk jelen az életében: ne féljünk közeledni hozzá, segítséget kérni tőle. Elmondani neki, mi nyomja a lelkünket, vívódásainkat. Azt, hogy félünk a hibázástól, hogy nem érezzük magunkat elég jó társnak, anyának, barátnak, kollégának. Azt, hogy szorongásunk idegességet szül, jókedv helyett szomorúság tör ránk, és emiatt talán pont azokkal nem tudunk kedvesek lenni, akikkel szeretnénk.
De Isten szeret minket a hibáinkkal együtt. Neki minden gyermeke fontos – nemtől, bőrszíntől függetlenül. Nem megjátszott énünkre vágyik – neki csak mi kellünk úgy, ahogyan megteremtett minket. Legyünk hát fontosak magunknak is. Fordítsunk időt arra, hogy a valódi énünket mutassuk meg.
Ne az legyen a fontos, hogy mit kíván tőlünk a világ, hogy minden tökéletes legyen körülöttünk – az otthonunk, az ünnepi menü, miközben nincs időnk az igazán fontos dolgokra: nem ülünk le a gyermekünk mellé önfeledten játszani, nem beszélgetünk a párunkkal.
Az adventi időszakban igenis legyen időnk elcsendesedni és elgondolkodni azon, hogy milyenek is szeretnénk lenni. És tegyük magunkat olyanná, amilyenek ő elképzelt bennünket. Ne vegyünk fel álarcot, mert ezt kéri tőlünk a világ. Élvezzük az Isten által adott pillanatokat, amit kapunk.
Az idei advent és karácsony legyen a személyesség ünnepe: legyünk jelen a családi vacsoráknál, és ne lessük közben folyton a telefonunkat. Tegyük félre kicsit a virtuális világot, azokat, akiknek csupán újabb potenciális lájk vagyunk.
Ma gyakoroljuk ezt: ajándékozzuk önmagunkat a szeretteinknek, azoknak, akik igazán számítanak! Közben pedig kérjünk erőt Istentől ahhoz, hogy valóban megtudjuk élni az ünnep lényegét. A szeretet valódi oldalát. Az önfeledt, önzetlen, mélységes és valódi szeretetet kérjük karácsonyi ajándéknak.
Bekfi Fazekas Mária
