Tavasszal kezdődött, hogy valaki egész Debrecent elárasztott színes kis cetlikkel, rajtuk egy-egy ütős mondattal. A Debrecenben hallottam Facebook-csoportban záporoznak a bejegyzések arról, hogy azóta is fel-felbukkannak buszmegállókban, buszokon vagy épp lépcsőházakban ezek a kedves kis üzenetek.
Úgy vélem, tavaly ilyenkor ezek a cetlik nem kaptak volna akkora figyelmet, mint most, hiszen a Covid-19 az életünk minden területét átrendezte. Míg az online közösségi platformok idén a sokkal nagyobb aktivitást érték el, addig offline világunk, az utcák, a különböző személyes terek kongtak az ürességtől. Nem tudok úgy végig görgetni a Facebook hírfolyamon, hogy ne találkozzak legalább harminchat féle motivációs idézettel. Meglehet, ezek akár értékes gondolatok is lehetnek, de veszítenek a jelentőségükből, mert túl gyakoriak, és mi magunk is túl sok időt töltünk a közösségi média pörgetésével.
Manapság is fel-feltűnik egy-egy új cetli Debrecenben, a rájuk írt üzenetek vagy idézetek sem ismeretlenek, mégis óriási figyelmet kapnak. Ez talán annak is köszönhető, hiszen a módszer, amelynek köszönhetően megjelennek, több energiát igényel, mint egy Facebook-bejegyzés megosztása, ráadásul olyan helyeken, amelyek vonzzák a figyelmet.
A Kowalsky meg a Vega együttes egyik dalszövegében remekül megfogalmazta ezt:
„Épp melléd áll egy koszos busz, / Ráírva valami. / Pár buta sor is üt, / Ha időben kapod. / Istenem, én szeretem a humorod.” (Kowalsky meg a Vega: Árnyék és fény)
Tegyünk úgy, hogy a mondanivalónk üssön, és tényleg célba érjen: a világ ugyan online térre vált, de az offline valóság is várja a jelenlétünket!
Böszörményi-Bálint Eszter
