Járkáltam fel-alá az üzletben, néztem sorra a termékeket, de sehogy sem találtam megfelelőt. Nem a kínálattal volt gond, láttam nagyon szép ruhákat. Viszont amikor megpróbáltam elképzelni magamat bennük, valamiért nem tetszett a kép. Rájöttem: vagy üres táskával megyek tovább (innen is), vagy stratégiát kell váltanom. Összeválogattam hát pár tetszetős darabot, bevittem a próbafülkébe. Felvéve valóban másképp néztek ki, mégsem győzött meg a látvány. Újabb gyűjtögetés, újabb próba.
Elárulom, mi lett a vége: három új kedvenccel lettem gazdagabb. És egy tanulsággal: esélyt kell adni azoknak a dolgoknak is, amikből elsőre nem nézek ki semmi jót.
„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény.” (Muhammad Ali)
Ha láttál már elefántot, el tudod képzelni, mekkora erő tud lenni egy ilyen állatban. Mégis az egyik legjámborabb lakója szokott lenni a cirkuszoknak. Nem azért, mert alapból ilyen, hanem mert ilyenné nevelik. Amikor még kicsi, rákötnek a lábára egy vastag kötelet, amit nem bír elszakítani. Később már lenne ereje hozzá, hogy egy rántással kiszabaduljon, de addigra már megtanulja, hogy felesleges minden próbálkozás. És akkor már egy vékonyabb madzag is elég, hogy egy helyben tartsák.
Ami ennél még durvább: a tanult tehetetlenség nem csak az állatok esetében működik. A mi életünk is tele van olyan korlátokkal, amelyek egyedül a fejünkben léteznek.
Döbbenetes lenne egyszer visszanézni csak egyetlen napunkat is, hogy hány esetben döntöttünk szabadon, és hányszor fordult elő, hogy valamelyik defektünk irányított a háttérből. Egy rossz tapasztalat. Félelem. Negatív előítéletek. Megfelelési kényszer. Részleges önismeret. Tényleges önbizalomhiány…
Igen, tudom: az óvatosságunk egy része nagyon is megalapozott, és sokszor segít elkerülni azt, hogy nevetségessé váljunk vagy hogy bajba sodródjunk. És az is igaz, hogy rosszul esik visszapattanni, csalódni, szembenézni azzal, hogy becsaptak márár megint. Mégis: ezek valós tapasztalatok, nem pedig elképzelt következmények.
Most őszintén: hány olyan dolog van, amiért évek óta sóhajtozol, de már el sem tudod elképzelni, hogy valaha valóra válhat?
És ez a legnagyobb baj. Mert ahol a képzeleted jár, oda a lábad is megtalálja az utat. De ha elképzelni sem tudod, akkor képtelenné válsz – a szó mindenféle értelmében.
Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. (2Kor 3,17-18)
Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Ott bármi megtörténhet. Tényleg bármi. Nulla esélyes dolgok is, akár napjában többször. Hiszed ezt?
És éled is?
A mi elhívásunk arra szól, hogy fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét. Nem kell, hogy bármiféle statisztika beárnyékolja a látásunkat. Azok csak számok. Nem kell, hogy rossz tapasztalatok vagy aggodalmak kössék a kezünket. Ami tegnap történt, az a tegnapé, a holnap még messze van. A mai nap viszont ajándék (lásd angol: present), új lehetőségek, új játszmák, új győzelmek tárháza. Nem kell általános sémáknak megfelelni. Nem kell csak a saját képességinkre hagyatkoznunk. Nagyon sokszor nem hiányzik semmi más, mint beleállni az aktuális helyzetekbe – aktuális stratégiákkal, bátor szívvel, Isten dicsőségét keresve minden találkozásban, minden történésben.
Esélyt adva a kevésbé szimpatikus dolgoknak is!
Olasz Tímea
