„Ezekkel a sorozatokkal tudod átvészelni a karantén idejét”; 

„tippek, hogy kibírd a bezártságot”; 

„hogyan éld túl a karantént”.

Átvészelni, kibírni, túlélni. Mintha a jelen heteink egy olyan időszak részei lennének, amit egyszer majd ügyesen ki tudunk satírozni az életünkből. Mint egy üresjárat, ami igazából nem számít, csak ki kell várni a végét. Egymással versengenek a cikkek arról, hogy hogyan töltsd hasznosan az idődet, azokkal a témákkal, hogy igazából rendben van, ha egy jó ideig még sorozatokat bámulva tespedsz a kanapén, mert végülis mindenkinek kell a züllés. 

Ilyenkor elmélázok azokon az embereken, akiknek meg hatványozottan történnek a mindennapjaik. Az orvosok és nővérek, akik nagyon nem érzik a jelen helyzet átmenetiségét. Vagy egy fiatal anyuka, aki nemsokára világra hozza első gyermekét. 

Persze mindnyájan aggódunk, és a bőrünkön érezzük a helyzet bizonytalanságát, de mit érezhet az, akinek ilyen körülmények között, ilyen krízishelyzetben kell megpróbálnia nyugodtnak maradni már csak a baba érdekében is. 

Ezért arra kértem az egyik legjobb gyerekkori barátnőmet, aki bármelyik pillanatban indulhat a szülőszobába, hogy ossza meg velem, milyen gondolatokkal kezd el egy-egy újabb napot, hogyan szólítja meg az Istent a napjai kezdetén. 

Azt mondta, valahogyan így írná le a mindennapi reggeli imáját:

Uram, hálát adok neked ezért az újabb reggelért, nem tudom mi vár rám a mai napon,
de adj nekem erős hitet abban,hogy te ma is valami jót és különlegeset terveztél számomra.
Ezekben a nehéz időkben add, hogy beléd tudjam vetni bizalmamat,
ne tántorítson el semmi attól a meggyőződéstől, hogy minden, amit kapunk, és amiben jelenleg élünk végül a javunkra szolgál.
Segíts, hogy lehetőségnek tudjak tekinteni minden nehézséget, amit ma az utamba ejtesz.
Adj erőt gyengeségemben, hitet a félelmeimben, türelmet és vidám szívet, Uram, a várakozásban.
Rád bízom ezt a mai napot is, legyen meg mindenben a te akaratod. 
Ámen.

Igaz, különleges időket élünk, eljött a groteszk korszaka, és sok mindent nem tudunk belepasszírozni az életről alkotott elképzeléseinkbe, viszont ilyenkor se feledd, hogy az életed most is teljes értékűen történik, és ezek a napok is pont ugyanúgy beleszámítanak majd a nagy egészbe, mint bármely más 24 óra. Ezért Orsihoz hasonlóan ébredj ma is hálásan és alázattal, és ne csak túléld, hanem éld meg ezeket a napokat is teljességükben Neki ajánlva, az Ő dicsőségére.

Sárközi Andrea

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .