Az emberi logika úgy tartja: ha egy problémának több megoldása van, az a jobb, amelyik leghamarabb vagy a legegyszerűbben vezet eredményhez. Ez az egyik oka annak, hogy nem értjük Isten útjait. Neki semmibe se kerülne egy csettintéssel eltüntetni a bajokat. Hiszen végül úgyis megold mindent.

Őt azonban nem a feladat érdekli elsősorban, hanem a kapcsolódások. Vele, egymással, önmagunkkal.

Fehér Beatrix is egyike azoknak, akihez sok kapcsolaton keresztül jutott el a szabadulás:

„Két évvel ezelőtt nagyon lebetegedtem. Két hétig feküdtem otthon lázasan, nagy fájdalmak között, az utolsó napokban már járni sem bírtam. Csak a körzeti orvoshoz mentem el, ő a gyomromra kezelt, a lázam viszont nem akart múlni, és a fájdalom is egyre nagyobb volt. A szüleim már nem hittek nekem, azt hitték, csak színészkedtem. Imádkoztam, kértem az Urat, hogy legyen meg az Ő akarata, és segítsen nekem, mert már nem bírom a fájdalmat.

Este felhívott egy hitbeli testvérem, megkérdezte, hogy vagyok. Én elmondtam neki, hogy mi történt, erre ő azt mondta, megbeszél nekem az orvosnál egy időpontot, és menjek el, mert úgy gondolja, nagy a baj. Pénteken reggel – épp szenteste előtt – elindultam az orvoshoz, de még mindig nem hittek nekem. Amikor beértünk a rendelőbe, az orvos lefektetett, megvizsgált és csak annyit mondott: műtőasztalra! Úgy vittek be, hogy már kilyukadt a vakbelem. Emlékszem, mikor vittek a műtőbe, semmi más nem volt rajtam, csak a medálom, amire az volt írva: az Úr velem van.

Mikor felébresztettek a műtét után, közölték velem, hogy két műtétem is volt. A vakbelem mellett a petefészek cisztám is kifakadt, nagy gyulladásba került ettől mindenem. Az orvos csak annyit mondott, hogy az életemmel játszottam.

Az Úr egy ilyen hatalmas csodát végzett el az életembe. Meghallgatta imám és mellettem volt. Övé a dicsőség!”

Tudom, te is szeretnél már a történet végén tartani, és arról mesélni másoknak, hogy az Úr milyen hatalmas csodát végzett el az életedben. Te is kéred és várod a megváltást ebből a nehezen viselhető vírushelyzetből. Sok ezer ember imádkozik ugyanezért hetek óta; orvosok, tanárok, szülők, bolti eladók járnak a bölcsességük és fizikai erejük határán. És nem értjük, Isten miért nem tesz már valamit.

Talán Őt most sem a feladat érdekli elsősorban, hanem a kapcsolódások.

Vele, egymással, önmagunkkal…

Olasz Tímea

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .