Most, a vírus idején nem tudom azt mondani, hogy különös veszteségként élem meg, hogy zárva vannak a mozik, a színházak vagy éppen a kedvenc kávézóm. Sokkal nehezebben viselem azt, hogy nem tartózkodhatok egy légtérben több barátommal, hogy nem ölelhetek meg embereket, hogy üdvözlésnél hidegen és tartózkodóan állok meg, mert nem akarom, hogy a felnőtt ismerősöm kislányának a legcsekélyebb esélye is legyen arra, hogy megfertőződjön. Ezt az elszigeteltséget nehéz leginkább megélnem.
Egy kedves barátnőmet, Bám Maját kértem meg, hogy meséljen arról, hogyan élik meg ezt az elszigeteltséget együtt gyülekezetével Royal Oakban, Michigan államban:
„A minap azon gondolkodtam, naponta hány emberrel érintkeztem ezelőtt a munkahelyemen, kóruspróbán, bibliaórán, a konditeremben… Azt hiszem több tucat emberről lehetett szó. Amikor ezeket a sorokat írom már egy hete gyakorlom az úgynevezett »social distancing«-et, vagyis a társadalmi elkülönülést, sőt, nemcsak az elkülönülést, hanem az elszigeteltséget.
Isten az embert társas lénynek teremtette. Bennünk él a kapcsolatok utáni vágy. Ha a Bibliát az elejétől olvassuk, már a második fejezetben találkozunk ezzel: »nem jó az embernek egyedül«. De hogyan éljük ezt meg a jelenlegi megpróbáltatások között?
Sok gyülekezet és gyülekezeti tag küzd most azzal a kérdéssel, hogy hogyan legyünk együtt lélekben, amikor testben nem lehet? Erre a kérdésre válaszolva az én gyülekezetem egy 24 órás böjtre invitálta a tagjait. Múlt vasárnap nem gyűltünk össze, mindenki a maga otthonában nézhette az előre felvett istentiszteletet, de együtt készültünk az alkalomra azzal, hogy megtagadtuk magunktól az ételt szombat déltől.
A böjt persze nem csak az étel megtagadásából áll. Ezen keresztül fizikailag is, a bensőnkben is érezhettük, milyen nagy szükségünk van az Úrra minden téren. A Bibliában gyakran az imádkozással együtt olvashatunk a böjtről, így nekünk is ez az időszak lehetőséget adott az Úr elé vinnünk a könyörgésünket a családunkért, gyülekezetünkért, városunkért, országunkért és a világért. És most a közös böjt arra is alkalmat adott, hogy bár elszigetelve, de mégis együtt legyünk, »hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk« (1Korinthus 12:13).”
Marofejeva Nelli
