Ann Voskamp egy olyan író, akinek Ezernyi ajándék című könyvében leírt bizonyságot tevő szavai máig hatással vannak rám. A könyv címe pedig annak az ezer dolognak a listájára utal, melyet a szerző egyik barátnője ösztönzésére kezdett el írni, miután Istenbe vetett hite ellenére sok kétséggel, elégedetlenséggel, önkárhoztatással, múltbéli feldolgozatlan veszteséggel küzdött – mint ahogyan sokan közülünk. Az író ebből az életből keresett szabadulást, amikor elhatározta, hogy minden nap listát fog vezetni mindarról, ami jó, tiszta, gyönyörűséges és nemes, a legapróbb dologról is, amiért hálát érez az életében.  Annyira mélyen beszél a háláról és akkora jelentőséget tulajdonít neki, mint ahogyan még sehol máshol nem olvastam róla. A következő elmélkedő sorok tőle származnak:

 „Ha a bűnbeesésünk a hálátlanság volt, akkor az üdvösségnek szorosan kell kapcsolódnia a köszönetmondáshoz. Jézus úgy tekinti, hogy a hálaadás szerves része az üdvözítő hitnek. Csak akkor léphetünk be a teljes életbe, ha hitünk hálát ad. A hálaadás a bizonyítéka, hogy elfogadjuk bármit is ad. A hálaadás az Ő kegyelmére kimondott igenünk megnyilvánulása. »Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és utat készít, hogy megmutathassam neki Isten szabadítását.« (Zsoltárok 50,23, angol fordítás alapján)”

Akkor menekül meg az életünk, amikor képesek vagyunk hálával tekinteni az áldozatra, melyet Jézus tett értünk a kereszten. Úgy, ahogyan a Mózessel lévő nép közül is azok menekülhettek meg a halálos kígyómarástól, akik felemelték tekintetüket az érckígyóra. Hitre van szükségünk ahhoz, hogy ezt megtegyük.

Most olyan napokat élünk, amikor úgy kell bíznunk Isten szeretetében és irántunk való kegyelmében, mint még eddig soha. És talán valóban itt van az ideje a szüntelen imának és annak, hogy mindenért hálát adjunk Istennek, sőt dicsőítsük Őt. Igen, pont most. A pánik, a zaklatottság és félelem idején, amikor az életünkért való rettegésünk oly mértéket ölt, hogy az már gúzsba köti a lelkünket és úgy megbénítja az agyunkat, hogy gondolkodni sem bírunk. Nagy szükségünk van most arra, hogy a helyes irányba tereljük a gondolatainkat, s talán ennek épp az a legjobb módja, ha papírra vetjük, mennyi mindent tett már értünk eddig Isten, mennyi gyönyörű, jó és nemes dolog van az életünkben most, jelen pillanatban is, melyet kegyelemből Tőle kaptunk.

Az Isten iránti szeretet kiűzi a félelmet. Tegyük meg azt, amit Isten kér tőlünk, kezdjük el végre a tetszésére tenni a dolgainkat és iránta való hálából cselekedni!

„Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból és nem lesz marha az istállóban. De én vigadozni fogok az Úr előtt, víg örömre indít szabadító Istenem.” (Habakuk 3,17-18)

Dolenai-Balogh Beáta

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .