Van, hogy még szádon sincs a szó, és már meg is érkezett a válasz. És örülsz, hogy mennyire nagyon szeret az Úr. Máskor meg úgy látja jónak az Örökkévaló, hogy több fázison át menjen végbe a szabadítás.

Ilyenkor már nem szeret annyira nagyon? Vagy türelmet, hitet, bizalmat próbál? A legmegfelelőbb körülményeket készíti elő a cselekvéshez? Azt akarja, hogy a lehető legnagyobb visszhangot keltse a történet?Esetleg porszem került a gépezetbe?

Nem tudom. Az biztos, hogy Isten nem végez félmunkát. Amit megígér, azt be is váltja. Amit elkezd, azt véghez is viszi. Előbb vagy utóbb…

Kibírja a közöttetek levő kapcsolat, ha nem egy csettintésre válik jóra minden?

 „Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” (Hab 2,3)

Seres Mártának élete legfontosabb döntését egy nem mindennapi istenélmény segített meghozni:

„Van egy velem született szívbetegségem, ebből kifolyólag óvodás koromban több szívműtéten estem át. 2010-ben tizenhárom évesen egy újabb beavatkozásra volt szükségem. Ekkor már felfogtam, hogy mi történik majd velem, és hogy akár az életembe is kerülhet, ha nem sikerül jól a műtét. Nagyon féltem. A műtét előtt azt olvastam a Zsidók 13,5-ből: » Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.« Isten valóban átsegített a több mint hétórás műtéten, és a szüleimnek is békességet adott. Az operáció után azonban fellépett egy komplikáció és szívritmus zavarom lett. Én pedig ahelyett, hogy hálát adtam volna, hogy átsegített a műtéten, fellázadtam, hogy miért engedte meg ezt, hiszen azt ígérte, hogy meggyógyít. Pár nappal később aztán Isten percnyi pontossággal helyreállította a szívritmusomat. Az orvosok sem értették hogyan történhetett, igazi isteni csoda volt. Még csak a lázongó miértjeimre is választ kaptam a 2 Korinthus 4,15-ből: »Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére«.

Isten belenyúlt az életembe – szó szerint. Nem hagyott el a nehézségekben sem. Vártam Őt és Ő jött, felelt és cselekedett, csodálatos módon. Ez segített engem ahhoz a döntéshez, hogy teljesen Őrá bízzam magam.”

Te voltál valaha nagy veszélyben? Vissza tudod idézni, mi történt veled és körülötted?

Mit tanított ez neked Isten kegyelméről, az emberekről, saját képességeidről, adottságaidról?

Keress ma valakit a családodban, aki távol áll a hittől, de van csodás menekülés-története! Kérd meg, hogy mesélje el neked, s ossza meg veled gondolatait az isteni gondviselésről!

Olasz Tímea

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .