2020.. év bejegyzései

Imádni csak Istent szabad

Tizenegy-tizenkét éves lehettem, amikor az egyik iskolatársam épp nagy lelkesen mesélt egy könyvről, amit akkoriban olvasott. Kérdezte, hogy ismerem-e, én pedig mondtam, hogy igen, én is olvastam és imádtam!

„Imádni csak Istent lehet” – hangzott a válasz. „Jó, jó, persze, hogy csak Istent lehet” – kezdtem, mert valahol már hallottam erről a szabályról – „nem úgy értem, hogy jobban szeretem a könyvet, mint Istent”. Próbáltam magyarázkodni, de elég zavaros volt a dolog, mert az én fejemben ráadásul teljesen összehasonlíthatatlan érzelmekről/gondolatokról volt szó Istennel és azzal a bizonyos könyvvel kapcsolatban (nem emlékszem, milyen könyvről lehetett szó, még az is lehet, hogy a Harry Potterről!) Azt nehéz körül írni, hogy pontosan mit is jelent Isten szeretete, és valószínűleg a válasz mindenkinél kicsit másként hangzana. Az én esetemben például ennek a szeretetnek biztosan köze van a hálához és a biztonságérzethez, de a csodálathoz, és lehet, hogy egy kicsit a félelemhez vagy a bűntudathoz is. Egy könyv esetében sokkal kevésbé sokszínű érzelmi palettáról van szó: okozott néhány örömteli órát, kapcsolódni tudtam a karaktereihez, sikerült elgondolkodtatnia, meglepnie. Engem mégis arra tanítottak, hogy legyen bármennyire különböző is ez a két érzelem, ha az utóbbira az „imádom” szót használom, azzal bűnt követek el. Punktum.

olvasás folytatása

Az út végén

Mostanában egyre érzékenyebb vagyok azokra a helyzetekre, amik beszűkítik egy ember életlehetőségeit. Kezdődhet ez a helyzet egy diagnózissal, amit több vagy kevesebb szenvtelenséggel közöl veled egy orvos. Vagy azzal, hogy egy szeretted elfordul tőled, és nem is érted, mi történt és hogyan változtass ezen. Esetleg minden célod, terved és a jövődről alkotott minden elképzelésed összeomlik egyetlen feszült helyzetben.

Nem részletezem tovább, úgy gondolom, hogy különböző életkorokban másképpen, másféle mélységben, de mindannyian megtapasztaljuk azt, milyen az, mikor falak közé kerülünk. Korlátozzák az életlehetőségeinket. Ismerős tapasztalat ez mindannyiunknak. A kérdés az, hogy mit kezdünk ezzel az időszakkal?

olvasás folytatása

2019 meghatározó olvasmányai

2019-et is elég jó társaságban töltöttem. Velem voltak a nagyöreg barátaim: Tolsztoj és Wass Albert, és természetesen szántam némi időt az újabb kedvenc pajtásoknak is –  mint például Grecsó Krisztiánnak -, valamint rengeteg időt töltöttem az évi aktuális szerelmemmel, Balzac-kal is. Tartom az elvemet, hogy a régi klasszikusokat nem szabad elhanyagolni, hanem időről időre vissza kell térni hozzájuk  – amúgy is kell kis idő, míg eléggé megérik az ember az emésztésükhöz -, ugyanakkor nem árt képbe kerülni azzal sem, hogy mostanság kikre érdemes figyelni az irodalmi világban.

Szóval a teljesség igénye nélkül (voltaképpen elég sokat izzadtam, hogy ilyen rövidre szűkítsem) engedjétek meg, hogy magam helyett most őket szólítsam meg, és átadjam nektek azokat a mondatokat, amik érdemesek voltak a továbbgondolásra, feljegyzésre és arra, hogy nagyban formálják az évemet, meg úgy általában véve engem.

olvasás folytatása

Boldog új évet!

Szilveszterhez közeledve sorra néztem néhány interneten fellelhető évtervezőt. Nem vagyok az a fajta, aki órákat tölt el azzal, hogy számot vessen a múlttal, majd előre megtervezze a következő évet. Átlapozni viszont nagyon szeretem ezeket a tervezőket, mert mindig megtalálom bennük azokat a kérdéseket, amik segítenek belőni az útirányokat. Érdemes néha megállni, végiggondolni, hogy mi működött eddig, és mi az, ami sántít, ami újratervezésre szorul. Különválasztani azokat a körülményeket, amikre nincsen befolyásunk, és azokat, amiket kisebb-nagyobb harcok árán meg lehetne változtatni. Elhatározni, hogy a következő időszakban mire teszünk nagyobb hangsúlyt. Mert hát: „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.” (Seneca)

Mi legyen a fő csapásirány 2020-ban?

olvasás folytatása

Tennivalók

Előre nézni. Futni. Ami volt, elfelejteni.

Hinni.

Nyitottnak lenni. Beszélgetni. Meghallgatni. Vitatkozni. Elfogadni. Szeretni.

Észrevenni. Megbánni. Beismerni. Bocsánatot kérni.

Felismerni. Szilárdan állni. Alázatosnak lenni. Gőgöt elhagyni. Megbocsátani. Szeretni.

Lehajolni. Átölelni. Vele sírni. Felemelni.

Bízni. Kérni. Elfogadni. Megköszönni.

Elfáradni. Megállni. Felnézni. Remélni. Kitartani.

Erőt kapni. Tovább menni. Győzni. Hálát adni.

Hálásan élni. Csodákat tapasztalni. Hitben járni. Közösség lenni. Szeretni.

Szeretni – kitartóan, szívből.

„Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek…” (1Pt 1,22)

Kocsis Julika