„Ad majd az Úr ennetek este húst, reggel pedig kenyeret jóllakásig…” (2Móz 16,8)
Isten nem végez félmunkát. Ha ad, a teljességre törekszik. Továbbmegy az épp, hogy szükségesnél. Nem csupán az a célja, hogy abbahagyjuk a méltatlankodást. Meg akar elégíteni. Be akar tölteni. Sosem cselekszik ugyanúgy, de mindig megkapjuk azt, ami adott pillanatban a leginkább az Ő dicsőségét hirdeti.
Akkor meg miért sopánkodom és aggodalmaskodom a holnapom felől? Miért nem merem odaadni a feleslegemet a szükségben lévő társamnak? Este nem lesz hús az asztalon? Reggel nem lesz kenyerem?
Lesz. Jóllakásig lesz. Ő ezt ígérte, és én hiszek neki.
Vajon lehetek ma én a szél, ami a fürjet vagy a mannát szállítja a szükségben lévőnek? Mutasd meg, Atyám, kit lakathatok jól a Te túláradó jóságodból!
Olasz Tímea
