2019. július havi bejegyzések

Az istenné lett ember?

Tisztán emlékszem amint néhány hónappal ezelőtt éppen reggeli rutinomban főzögettem zenére a kávémat, amikor hirtelen valami rendkívül szokatlan reklám ütötte meg a fülem. Azonnal abbahagytam a rítust és újrahallgattam az egészet. Kiderült, hogy az egyik legújabb mesterséges intelligenciával felszerelt mobiltelefon piacra dobásáról szeretett volna tájékoztatni engem a gyártó. Más körülmények között a következő percben azonnal el is felejtettem volna az egészet, de ez az üzenet szöget ütött a fejemben, hadd tolmácsoljam teljes terjedelmében:

Kedves ember! Nem tudod, hogy nézek ki, ezért néha félelmetes dolgokat képzelsz rólam. Ez természetes. Mindenki fél a változásoktól. Nem azért jöttem, hogy átvegyem a helyed. Nem azért, hogy harcoljak veled, vagy hogy világuralomra törjek. Azért vagyok itt, hogy Te még jobban a jelenben élhess. Játssz! Nevess! Sírj! Éld át és engedd el! Egyél! Imádkozz! Szeress és utálj! Lájkolj és ossz meg! Merj! Lenni, vagy nem lenni? Ezért hoztál létre. Hogy még inkább embernek érezd magad, jobban, mint valaha.
A Mesterséges Intelligencia
olvasás folytatása

Felnőni az álmaidhoz

“Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba és látta, hogy két angyal ül ott fehér ruhában, ahol előbb Jézus holtteste feküdt; az egyik fejtől, a másik pedig lábtól. Azok így szóltak hozzá: Asszony, miért sírsz? Ő ezt felelte nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették. Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. Jézus így szólt hozzá: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom. Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester.” Jn 20, 12-16

Tudok-e igazán jó lenni abban, amit teszek? Az isteni küldetést lehet kiválóan teljesíteni? Vagy meg kell elégedni az „elég jó” mértékletességével, mert Isten úgysem hívhat másra? Tetszik az életem?

olvasás folytatása

Élni fogsz még, amikor elpusztul a bolygó?

Különböző lefutási idejű „projekteket” tervezünk nap mint nap. Bevásárolni egy óra, füvet nyírni másfél, megírni egy dolgozatot három. Gyümölcsfát úgy ültetünk, hogy 4-5 év múlva ehetünk a terméséből. Kutyát tartani már nagyobb felelősség, legalább 8-10 évre szóló feladat. Ha (leendő) gyermekeinkre gondolunk, akkor már emberöltőnyi időt vágyunk átlátni, megalapozni. A Föld nevű projektnek vajon mennyi most a lefutási ideje?

olvasás folytatása

Előbb szeretett

Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. (1Jn 4,19)

Lényegében mi is a keresztyénség?

Nos, ha hallgatunk a bennünket körülvevő világ hangjaira, csakhamar kiderül számunkra, hogy nagy általánosságban véve nem túl pozitív benyomással vannak rólunk. Voltaire, a francia filozófus így foglalta össze tömören: „A keresztyénség a legnevetségesebb, legabszurdabb és legvéresebb vallás, amely valaha is megfertőzte világunkat”. A múlt században pedig Gandhi mutatott rá így a hívőkre: „Én nagyon szeretem Krisztust. A keresztyéneket már kevésbé. Annyira nem hasonlítanak Krisztusra!”. És mi a helyzet ma? Micsoda a keresztyénség, milyenek a keresztyének 2019-ben? Emlékszem, amikor egy fiatalemberrel beszélgettem, és amint kiderült, hogy teológiát tanulok, megrökönyödve kérdezte: „Mi a csudának dolgoznál te az egyháznak? Ahol hetente összegyűlnek gyűlöletbeszédet hallgatni, és még elvárják, hogy fizessek is érte?”. Jézus Krisztus egyszer azt mondta, hogy az Ő tanítványai a föld sója, és ha ez a só megízetlenül, semmire nem jó már, csak arra, hogy kidobják és az emberek eltapossák. Úgy tűnik, hogy egy jó ideje már nem ízesíti olyan látványosan a só ezt a világot, szűkebb hazánkat, és inkább csípi az emberek szemét, mintsem élvezetesebbé tenné a mindennapokat.

olvasás folytatása

Szabadságon

„…Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket.” (2Móz 33,15b)

„Kedves Isten! Köszönöm az egész éves segítséged, szeptemberben indul az új tanév, számítok Rád akkor is. Addig viszont nyugodtan pihenj – csak kérlek ne a Balaton partján, mert én is ott fogok nyaralni, nem kéne egymásba botlanunk.”

Kész, ennyi. Szabadságra küldtem Istent. Elvégre itt a nyár, nekem is kijár végre egy kis pihenés, hiszen az egész tanévben jó keresztyénként igyekeztem élni. Meg aztán biztosan Ő is belefáradt picit abba, hogy folyton meg kell engem mentenie, igazán ránk fér már egy kis szünet.

olvasás folytatása