Böjti egypercesek 40.

Fotó: Pinterest

A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, és elkezdték köszönteni: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte. Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt. Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. (Mk 15,16-26)

Gúny. Tudom, a teljes történet ismeretében mindez valószínűleg a legkevésbé fontos abból, ami aznap történt Urunkkal. Mégis, talán ezzel tudunk a leginkább azonosulni, hiszen ez a jelenség a mindennapjaink része. Ha mi használjuk, szinte fel sem tűnik (nekünk). Azonban rettegünk attól, hogy ily módon bántsanak bennünket. Irtózunk attól, hogy nevetség tárgyává váljunk. Legmélyebb sebeink között hordozzuk az iskolai piszkálódásokat, amikor az osztály rajtunk nevetett. Elönt a szégyen, ha olyan eset jut eszünkbe, amikor szemtől szembe vagy a hátunk mögött csúfoltak bennünket.

Jézust a lehető legaljasabb, és fizikailag is fájó módon alázták meg akkor. Az általa tudatosan vállalt kereszthalál mellett az odáig vezető út jellemez minket a legjobban: akkor is rúgunk még egyet a másikba, amikor már rég padlón van. Akkor is megalázzuk, amikor erre aztán valóban semmi szükség. 

Végül megtörtént: keresztre feszítették.

Keresztre feszítettük.

Kevés és kopottas minden szó e végtelen, érthetetlen szeretet megfogalmazására. Áldjuk Krisztust, hogy már egészében láthatjuk az eseményeket, s tudhatjuk, áldozatának köszönhetően van lehetőség aljas, gyáva életünkből újjászületni.

Kocsis Julika

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .