Böjti egypercesek 10.
„Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”(Mt. 20, 1-16)
Aki öt órát dolgozik, az több órát dolgozik, mint az, aki egy órát dolgozik. Aki többet dolgozik, több fizetséget kell kapjon. Ez így korrekt, így igazságos, és kész.
Egy korábbi munkahelyem jut erről eszembe, ahol szerződésbe foglalták, hogy senkinek sem beszélhetek a nekem kiutalt jutattás összegéről. Furcsának tűnik, de teljesen érthető. A cég mindenkivel megegyezik egy összegről, ami az adott dolgozónak is jó, meg a cégnek is jó. Kapom azt a fizetést, amiben megegyeztünk, jól megvagyok belőle, szóval nincs okom panaszra. Igen ám, de akkor egyszeriben kiderül, hogy a mellettem ülő kolléga ugyanannyi munkáért lényegesen többet kap. Ettől az én fizetésem máris sokkal szűkösebbnek tűnik, noha a tények nem változtak: ugyanúgy jól kijövök belőle, minden szükségemre elég. És mégis egyszeriben “zúgolódás” támad.
Talán itt az Isten igazsága az, hogy amiben Veled megegyeztem – bármiről függetlenül -, ahhoz tartom magam a végsőkig. És nem, nem másokhoz viszonyítva, csupán a Te életedre nézve. Hagyd abba végre az örökös hasonlítgatást, és mások helyett, inkább Rám figyelj!
Ugyanakkor az is igaz, hogy nem tudjuk, hogy azok a munkások miért álldogálnak egész nap a piacon, vagy miért értek oda jóval később, mint mások. Az is lehet, hogy estére már amúgy két másik műszakot is lehúztak valahol máshol, de mivel jóval szegényebbek voltak, ezért nem állhattak le. Vagy az is lehet, hogy ők bénák voltak, és nem kellettek senkinek, hiába álltak ott egész nap.
Számodra és a többi szőlőmunkás számára is az az igazságos, hogy mindenkinek annyit kell kapnia, amennyit a munkájáért megérdemel. Aki többet dolgozott, az többet kap. Ennyi.
Mindeközben lehet, hogy Isten meg úgy gondolja, hogy az az igazságos, hogy akinek többre van szüksége, az kapjon többet, mert lehet, hogy neki meg az egész életével sokkal több munkája van, mint másoknak.
És ebben már nem csupán igazság, hanem mérhetetlenül sok kegyelem is van.
Sárközi Andrea
