“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jel 3,11

Atyám, nem ott vagyok, ahol lenni szeretnék…

Nem is értem, hogy kerültem ide.

Megnyílt az út, amire olyan nagyon vártam. Elindultam bátran, a Te kezedbe fogódzva,tele reménységgel, várakozással, ötletekkel. Hittem, akartam, próbálkoztam,erőmön felül is.

És most itt ülök, szemben a fallal. Ajtó sehol. Közel s távol nincs senki, aki megmondhatná, merre tovább.

Hol rontottam el?

Miért nem figyelmeztettél, hogy nem jó irányba megyek?

Miért mondod most is, hogy ne csüggedjek, mert Te szeretsz?

. . .

Atyám,bárhogy történt is, Te azt mondtad, értem jössz hamar, és megmentesz. Hiszek Neked. Várok Rád.

De mit tudnék megtartani addig? Nem maradt semmi másom,  csak az ígéreteid. Tudom, hogy szeretsz. Érzem, hogy velem vagy.

Szükségem van a mindenütt mindenkor minden szükségest megadó kegyelmedre.

Szükségem van rá, hogy összekaparj, megragassz, és a helyes irányba fordíts.

Szükségem van Rád.

És hadd hozzam Eléd most azokat a barátaimat,rokonaimat, munkatársaimat név szerint, akik nekivágtak az ismeretlennek, és most hiányoznak…

Imádkozom a munkavállalókért, akik idegen helyen, idegen emberek között töltik az adventet.

Kérlek azokért, akik nem tudják, merre tovább.

És könyörgöm azokért, akik fizikailag itt vannak a köreinkben, de lelkileg kerültek nagyon távol Tőled és a közösségtől.

Atyám, hívd vissza őket (is)!

← Vissza a naptárba

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .