„Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Ef 5,14b)

Uram, alszom. Te látod, hogy a közömbösség és szeretetlenség hogy eluralkodott rajtam. Látod, hogy nincs már meg bennem az első tűz lángja, oly ritkán dobbantja meg szívem az első szeretet tüze. Látod, hogy milyen kényelmesen belehelyezkedek az adventi forgatag csillogó világába, és oly sokszor meg sem próbállak megkeresni Téged benne.

Jöjj, és rázd fel a világomat! Rázz fel engem! Add, hogy érezzem a hit éltető lüktetését, hogy tisztán lássalak, hogy torzító visszhangok nélkül halljam a szavad. Add, hogy ez az advent most ne a kényelmes lelki szunyókálásról szóljon, hanem az ébredésről, az erőre kapásról. Adj vágyat a szívembe, Uram, hogy dolgozni akarjak a hitemen, a formálódásomon, hogy az ünnepi csilingelések, fények, pompázatos díszek között megtaláljalak Téged, találjak időt arra, hogy Veled, és egyedül csak Veled töltsek időt.

Mindenfélével telepakolt adventemben megállva ma így kiáltok: hiányzol innen, hiányzol belőlem, Uram!

Uram, látod azt is, hogy lelki tespedésemben mennyi társra leltem mostanság. Értük is imádkozom. Kérlek, adj tüzet a lelkükbe, adj életet a szemükbe, ébreszd fel őket a Te igéddel, szereteteddel.

Így imádkozom az én szeretett: …

Újítsd meg hitüket!

Újítsd meg a hitemet!

Ámen.

← Vissza a naptárba

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .