Előre szólok, hogy valószínűleg én ebben a cikkben most eléggé benne leszek, ezért bocsásd meg szubjektivitásomat. Benne leszek, mint huszonakárhány éve mindig szingli nő, mint az ideje nagy részét egyedül töltő örök csavargó, aki néha több időt tölt odabent a fejében, mint idekint, ahol mindenki más is van.
Az évek előrehaladtával egyre többen, egyre többször néznek rám kikerekedett szemekkel, s kérdezik, hogy miért vagyok egyedül. A válaszomra pedig, hogy így alakult, teszik az újabb örök kérdést, hogy „szerinted mi lehet a probléma?”.
S nekem most íme a válaszom, hogy ha engem kérdeztek, szerintem ez miért nem probléma. Mit üzentek nekem az elmúlt évek és az a sok-sok egyedüllét:
1. Meg kell tanulnod az önbecsülésedet egyedül, Istennel kialakítani, és nem mások visszajelzéseire építve. Nem alapozhatsz arra, hogy mikor ki bókol neked, vagy ad pozitív visszajelzéseket, vagy hogy bámitől függetlenül valaki mindig téged választ. Az egyedüllétben nincsenek külső impulzusok – csak te vagy. Ennek pedig bőven elégnek kell lennie.
2. Minden ember borzasztóan értékes egyedi entitás, és megérdemli a teljes őszinteséget és tiszteletet. Ergo senkit sem szabad „pótléknak”, „szakítás utáni vigasznak”, „időkitöltőnek”, „még mindig jobb,mint egyedül”-partnernek használni. Mindenki megérdemli, hogy valaki számára ő a „nagy ő”, a „námbör ván”, a „hihetetlen hogy ez a csodálatos ember pont engem választott”-társ legyen. Szóval ha valakivel kapcsolatban ez az érzés már az első pillanattól kezdve nincs meg, akkor a kapcsolat erőltetése igazából tiszteletlenség vele és magaddal szemben is.
3. A szerelemnek, a mély érzéseknek, az egyéni igényeknek nem jár le a szavatosságuk az életkor előrehaladtával. Ergo ha te már jó sok éve egyedül vagy, az nem jelenti azt, hogy „ideje lenne már lejjebb adni az igényeidből, és megállapodni bárki mellett, aki épp közel van és mosolyog”. Akkor sem, ha körülötted már egy-egy barátod is ezt kezdi sulykolni. Ezek a barátok valószínűleg nem gondolták át, hogy ezzel mennyire megbántanak téged, de mi tudjuk, hogy az Úr egész egyszerűen csak mindenkinek más és más életutat rendelt. Valakit megajándékozott azzal, hogy már egészen fiatal korától valaki társaként építi a saját családját, valakit meg azzal ajándékozott meg, hogy ugyanez csak jóval később történik meg. S valakit azzal, hogy egyedülállóként lehet sok-sok ember apró segítsége.
4. Meg kell tanulni különbséget tenni azok között a helyzetek között, amikor a kapcsolat valaki hibájából nem működött, és aközött, amikor egyszerűen csak nem úgy volt elrendelve. Nem kell mindig hibát keresned magadban vagy a másikban. Nincsenek mindig felelősök. Néha csak menni kell tovább, és tudomásul venni, hogy a történeteknek itt nem volt közös metszetük. Erre viszont csak egyedül döbbenhetsz rá. Akkor is, ha úgy érzed, hogy akkor „te veszítesz” a szakító csatában. Nehéz egyedül feldolgozni, amikor azt látod, hogy a másik fél már talált valakit, de megéri. És igazán csak akkor zárhatod le, ha töltesz időt magaddal, magadban.
5. Nem létezik olyan, hogy azért vagy egyedül, mert „nem vagy elég nőies/férfias”, vagy hogy „túl karakán, esetleg csendes vagy”, esetleg „talán ha másképp hordanád a hajad”. Ezek a romboló bölcsességek kb. azért jöttek létre, hogy az egyébként is nehezen életben tartott önbizalmadat csak tovább rombolják. Mindannyiunknak vannak nagyon fiús vagy hisztis, szótlan, netán egyenesen sótlan barátnői boldog házasságban, és ugyanígy feminin, „túl érzékenynek” titulált fiúk, akik lassan két gyereket nevelnek. Arra kell figyelned, hogy jó ember légy! Az összes többi tulajdonságod hozzád tartozik, és valaki majd pont azt fogja vonzónak találni benned, vagy egyszerűen csak megtanulja elviselni, mert úgyse tudna nem szeretni téged.
6. Ha sok ideje vagy egyedül, megtanulhatod, hogy sokkal erősebb vagy, mint gondolnád. Sokszor látom, hogy egy-egy borzasztóan nehéz munkanap után a kollégáim szinte a föld fölött lebegve repülnek haza valakihez. Ilyenkor belegondolok, hogy biztosan megérkeznek, valaki várja őket, megkérdezi mi történt, átöleli, tudatja, hogy semmi baj, elmúlik, nincsenek egyedül. Egész más ilyenkor hazaérkezvén egyedül megácsolni minden egyes holnapot. Ráébreszt arra, hogy igazából milyen erős vagy, milyen túlélő, milyen szívós…, és arra, hogy voltaképpen sosem vagy egyedül.
7. Ha régóta vagy egyedülálló, hatványozottabban látod a kapcsolatok értékét. Te pontosan tudod, hogy ez nem úgy működik, hogy sértődünk, bosszút állunk, várunk a másik lépésére, büszkeségből hátat fordítunk, lelépünk, ha úgy van, mert úgyis jön majd más. A kapcsolat és az ember mindig előrébb való mindenfajta konfliktusnál. Vannak helyzetek, amikor bizony te rontottad el. Mert nem vigyáztál eléggé. Mert nem vetted elég komolyan. Pedig minden kapcsolat egy nagyon törékeny kincs.
8. Az egyedüllét és a magány két nagyon különböző dolog. Az első egy állapot, a második egy érzés, és nem feltétlenül járnak mindig kéz a kézben. Lehetsz magányos egy komoly kapcsolatban is, és az is lehetséges, hogy sok-sok évnyi egyedüllét után sem tudnád kimondani, hogy magányos vagy.
9. Mindnyájunknak szükségünk van egy kicsit az egyedüllétre. Mindenkinek más és más mértékben, de valamennyire biztosan. Lehet folyamatosan menekülni a saját gondolataink és a teljes csend elől, de az a helyzet, hogy úgy Isten hangját is nehéz meghallani. Megpróbálhatod kerülni a magadban töltött percek minden kis megvillanását, és az összes létező másodpercedet betömködni valakivel, internettel, telefonnal, játékkal. Megpróbálhatod, persze, de akkor elveszted a kapcsolatot magaddal is és az Úrral is. És egy idő után már valóban nagyon üresek lesznek azok a csendek.
10. Mint minden másnak az Istennél, az egyedüllétnek is mindig célja van. Ez nem egy időszak, amit túl kell élni, összeszorított szemhéjjal várni a végét, és időnként körbenézni, hogy hátha már túl vagy rajta. Ez egy ajándék, amivel formálni szeretne, amikor talán azt szeretné, hogy csak Rá koncentrálj, vagy csak másokra. Esetleg azt, hogy magaddal élj meg olyan dolgokat, amikre Neki a tervéhez szüksége van. Ha felismered, hogy ez egy jó dolog, akkor azt is felismered, hogy miért.
11. Az egyedülállóság egy lehetőség, ami sok-sok egyéb lehetőséget rejt magában. Lehetőség arra, hogy olyan dolgokat tapasztalj meg és élj át, amire csak te vágytál, ami csak neked volt elrendelve. Hogy a teljesen egyéni élményeiden, sikereiden és kudarcaidon keresztül kialakítsd azt az utánozhatatlan kis egyéniséged és sajátos világod, amit már igazán érdemes megosztani valakivel. Hogy felismerd, hogy te egyedül, bárkitől függetlenül mi végre is vagy itt az életben: mi a te saját, személyes missziód. S hogy megtanulj igazán nagyon szeretni, és teljes szíveddel értékelni azt a valakit, aki téged majd ebben támogatni fog, és akit te is támogathatsz majd a kis közös világotokban.
Hálával, alázattal, és olthatatlan kíváncsisággal éld meg ezeket az időszakokat, mert ha eléggé figyelsz, kiderülnek azok a csodák, amiket Isten már előre elkészített neked, és csak így, csak most tudja azokat átadni.
Sárközi Andrea
