„Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.” (Zsolt 84,6)

Olykor azt hisszük, csak akkor van szükségünk Istenre, ha épp valami nehézséget kell megoldanunk… Van, hogy én magam is csak utólag érzem át annak jelentőségét, hogy Vele kezdjem a napomat, erőt kérjek hozzá, mert tegyük fel, átlagosnak ígérkezik. Aztán szinte a semmiből jön valami váratlan történés, ami teljesen kizökkent, a feje tetejére állít mindent, és hirtelen a kezelhetőnek tűnőből káosz lesz… Mert valahol az Istennel való időtöltés olyan a lelkünknek, mint az étel a testünknek: ha elhanyagoljuk, nem figyelünk oda rá, idővel egyre erőtlenebbek leszünk. Épp ezért, már a napunk első pillanataiban dönthetünk úgy, hogy felkészülünk a váratlanra azáltal, hogy időt töltünk Vele.

Szerintem az erő, amit Istentől kapunk, kapcsolatban van az Ő jelenlétében töltött idővel, és amikor Ő azt jelenti ki nekünk, hogy erőssé tesz és erőnk lesz, akkor ezt valahol annak függvényében ígéri, hogy mi időt különítünk el Számára a napunkból – méghozzá csak Neki szánt időt.

Kell, hogy legyen olyan része a napunknak, amikor az Urat önmagáért keressük. Azért, hogy együtt lehessünk Vele gondolatilag, lelkileg, tudva, hogy Isten közelségében lenni a MINDEN. Az Ő hiányától vagyunk gyengék, és gyakran képtelenek a jó cselekvésére, vagy arra, hogy kibogozzuk azt, ami úgy tűnik menthetetlenül összekuszálódott.

Gyakran annyira lefoglalnak a mulasztásaink, ballépéseink és bármi, ami az erőtlenségünkből fakad, hogy megfeledkezünk Isten mindent átható erejéről. Arról, hogy az Ő ereje erőtlenség által ér célhoz. A közelében a gyengeségeinket az Ő ereje váltja fel, és a megannyi apróbb és nagyobb rés, melyek a lelkünket borítják – és melyeket oly sokszor próbálunk mással kitölteni -, megtelnek Isten lényével.

Talán nem bánkódnánk és gyötrődnénk annyit a hiányosságaink miatt, ha képesek lennénk felismerni, mekkora értéket hordoznak magukban. Ha felismernénk, hogy a gyengeségeink valahol még ajándékok is. Ajándékok, mert életünknek azon helyzeteiben, amelyeket nem tudunk irányítani, jól kezelni, támaszkodhatunk a leginkább Isten erejére. És semmi sem ad nagyobb megnyugvást, lelki békét és örömet, mint annak tudata, hogy a dolgaink az Ő kezében vannak, és hogy a próbákban, nehézségekben aratott győzelmeink Tőle származnak.

Ma imádkozz így: Istenem, hálás vagyok, amiért Jézus által lehetővé tetted, hogy jelenlétedben minden nap megerősödhessek. Kérlek, segíts értékelnem a Veled töltött időt. Segíts, hogy minden alkalmat megragadjak, ami által közelebb kerülhetek Hozzád. Formálj át, tisztíts meg, hogy szívből vágyjam időt tölteni Veled, nem csupán időnként, de minden nap! Tőled kérek erőt mindenhez, ami ma előttem áll. Te légy az erőm ott, ahol én gyengének és kevésnek érzem magam! Ámen.

Kihívás: Add át az erőtlenségeidet Istennek, és élj az Ő erejével minden nap azáltal, hogy időt töltesz Vele!

Dolenai-Balogh Beáta

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .