„Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra talál.” (Zsolt 119, 162) Mikor elolvastam ezt a számomra eddig ismeretlen igerészt, bevallom elszégyelltem magam. Hát mikor örültem én úgy az Isten beszédének, mint a zsákmányomnak? No, nem a nemlétező vadászteljesítményemre gondolok, hanem azokra a pillanatokra, örömökre, mikor valami olyat találtam,…
„A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” (Róm 12:12) Rengeteg félelmetes dolog van az életünkben, ehhez nem férhet kétség. De szerintem az egyik legfélelmetesebb mind közül a bizonytalanság. Amikor egyszerűen nem tudod, mire számíts, és nem tudsz rendesen felkészülni arra, ami jön. Én sokszor mondtam…
„Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt” (Zsolt 119,2) Vettél már részt olyan vitatkozásban, aminek a közepén csendben rájöttél, hogy a másiknak van igaza, de úgy érezted, már túlságosan invesztált vagy az érvelésben, hogy engedj neki? Ilyenkor teljesen hülyének érzi magát az ember, és ideális esetben -…
„… boldog, aki nem botránkozik meg énbennem” Mt 11,6 Ahogy haladunk a felnőttkorban és a felnőttkor felé, egyre nagyobb teret nyer kapcsolatainkban a csalódás élménye. Csalódunk magunkban, társainkban, az államrendszerben, egy tanárunkban, a szüleinkben, a lelkészünkben – és folytathatnám még tovább is. Minél közelebb engedünk valakit magunkhoz, annál…
“Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!” (Mt 24:46) Képzeld el, hogy megígéred az édesanyádnak/párodnak/lakótársadnak, hogy jó, majd akkor te most elmosogatsz. Az illető elmegy otthonról, neked feltűnik, hogy épp a kedvenc sorozatodat adják a TV-ben, vagy valaki épp rád írt fészen. És akkor…
„Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!” (Zsolt 65:5) Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor ebben a böjti időszakban elkezdtük a boldogság keresését. Embert próbáló feladat ez még abban az esetben is, ha van előttünk egy bibliai vezérfonál, amihez…
Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Zsolt 84:5) Gyerekkoromban minden este boldog lehettem. Lefekvés után anyukámmal ketten kinyitottuk a Spurgeont, elolvastuk, megbeszéltük, és mindketten imádkoztunk. Ő a maga módján, én meg, ahogy tudtam. Az Úr háza így minden este beköltözött a szobámba. És vele jött a boldogság…
Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. (Zsolt 31:8) Nyomorúság és öröm. Hm, érdekes ízkombináció. Savanyú uborka csokoládé szósszal. Nem épp erre vágytál a mai ebéd mellé, ugye? Biztosan nem mondok újat: Isten ismeri a lelket, tudja, mi zajlik ott belül, a lehúzott redőnyök mögött, ahová…
Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! (Zsolt 118:24) A jelen egy rendkívül vékony mezsgye. Szinte észre sem vesszük, hogy rajta járunk. A múltból érkezünk és a jövő áll előttünk. Egyiknek a porát még le sem vertük a lábunkról, máris a másik földjein…
Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! (Préd 11:9) Mi az oka annak, hogy nem tudunk felhőtlenül örülni? Carpe Diem életmód: most vagyok fiatal, most kell szabadjára engedni a hormonokat…