„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Rm 8,38-39

Kedves TeSók!

Mai vasárnapi üzenetünk egy igen sok dogmatikai port felkavaró igeszakasz. Azonban most meg szeretnélek kímélni titeket a túlmagyarázástól, csak azt az érzést szeretném közölni veletek, ami akkor hat át, amikor az igeszakasz igazságát átérzed és komolyan veszed. Hadd tolmácsolja ezt három „vendégszerzőnk”: Pál apostol, Isaac Shepard zeneszerző és Fabiny Tamás evangélikus püspök. Mindhárman ugyanarról beszélnek, mindhárman másképp. Mindhárman visszatekintenek, hogy biztatást merítsenek a jelen helyzetükre nézve. Pál visszaemlékszik üldöztetésre, szenvedésre, Shepard zenéje az emlékezés spirálján indít el, Fabiny pedig a múltba nézve mondja ki: áldó hatalmak oltalmába rejtve él, akármit idéz vissza. Ez a végkicsengése Pál gondolatainak is: nincs olyan hatalom, ami kiszakítaná Krisztus kezéből az övéit.

Kívánom, vezessen ez a vendégszöveg téged is a hálás emlékezés útján, akkor is, ha nehéz emlékek merülnek fel. Csendesedj el, nézz magadba. Nyisd ki a szemed – állj meg üres kézzel Istened előtt.

„ ÁLLJ MEG ÜRES KÉZZEL ISTEN ELŐTT,
és emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad:
gondolj egy napfelkeltére az alvó város fölött,
gondolj egy rohanó folyóra,
a Balatonra,
vagy a csillagokra, amint tükröződnek a sötét tengerben,
gondolj a szobádba bezúduló fényre,
a cserépben növő virágra –
emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBA REJTVE ÉLSZ.

Emlékezz arra, amikor jól érezted magad a bőrödben:
gondolj arra, ahogy korcsolyáztál a szélben,
vagy ahogy ástál a kertben,
ahogy hajnalig táncoltál,
vagy hegyet másztál,
gondolj arra, mikor gyermeknek adtál életet,
vagy megsimogattad kistestvéred fejét,
vagy ahogy tartottál valakit a karodban, akit szeretsz –
emlékezz arra, mikor jól érezted magad a bőrödben,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBA REJTVE ÉLSZ.

Emlékezz arra, mikor valami újat tanultál az életről:
mikor megétettél valamit, ami addig titok volt,
vagy ahogy valakit hirtelen új oldaláról ismertél meg,
gondolj valami olyan tehetségedre, amiről eddig nem is tudtál,
vagy amikor egy jó ötletet hallottál –
emlékezz arra, mikor valami újat tanultál az életről,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBA REJTVE ÉLSZ.

Emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet:
gondolj egy énekre, amely könnyekig meghatott,
egy zenére, amelytől lúdbőrzik a karod,
egy imádságra, amelyet helyetted mondott ki valaki,
egy igehirdetésre, amely tettekre sarkallt,
gondolj arra, ahogy összenevettél barátokkal,
gondolj családodra,
arra, mikor együtt sírtál valakivel,
egy idegenre, aki szívesen fogadott,
gondolj arra, aki ezt mondja neked: “szeretlek” –
emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBA REJTVE ÉLSZ.

Emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
mikor egyedül érezted magad egy emberekkel zsúfolt szobában,
mikor nem volt kitől tanácsot kérned,
gondolj arra, mikor csak egy ember is visszautasított,
mikor valaki megszégyenített,
vagy kínos helyzetbe kerültél,
gondolj arra, mikor féltékenység vagy aggódás gyötört,
s egész életedet egyetlen hatalmas csődtömegnek tartottad –
emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
aztán gondolj Jézus szenvedő, megbocsátó, változatlan szeretetére,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBA REJTVE ÉLSZ.”

Fabiny Tamás: Áldó hatalmak oltalmában

Laskoti Zoltán

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .