„Uram, közel voltam Hozzád, mégis elszakadtam”. Virágvasárnap után, amikor mindenki Jézust ünnepelte, pompával, pálmaágakkal, hozsánnával, közeledik Nagyhét utolsó napjainak sötétsége. A dicsőítéstől a megvetésig, megtagadásig. Eltávolodni. Az élet forrásától. Istentől.

Olvasd el: Jer 2, 1-13 

Nagyító alá: „Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az ÚR: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön. Az ÚR szent tulajdona volt Izráel, termésének a legjava. Akik ették, mind meglakoltak, rossz végük lett – így szól az ÚR. Halljátok az ÚR igéjét, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége! Ezt mondja az ÚR: Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem? Hitványságok után jártak, és maguk is hitványakká váltak.” Jer. 2,2-5

Számodra mit jelent hűtlennek lenni? Negatív, vagy pozitív jelentést hordoz ez a szó? Hűtlennek olyasvalamihez lehet lennünk, ami mellett korábban kitartottunk – legyen az a társunk, az elveink, a meggyőződésünk. Mihez lett hűtlen az igeszakaszban Izráel?

  •         A kiemelt szakasz az ifjúkorra emlékeztet. Mit jelent a mátkaság, a mátkaság szeretete?
  •         A be nem vetett föld, a puszta tele van gyommal, nincs benne kitaposott út, ösvény sem, mégis azt írja a fenti fejezet, hogy ilyen terepen követte Istent a népe. Mi ösztönözhette erre?
  •         Mit jelenthet ez: aki a termését ette, mind meglakolt, és rossz vége lett?
  •         Eltávolodni Istentől. Miért nem követte már Őt a népe? Veled történt valaha ilyen? Te mi miatt távolodtál el Istentől?
  •         Mi a leghangsúlyosabb része ennek az igeszakasznak számodra?

Istenem, hadd adjak először hálát Neked, amiért …..

Be kell vallanom, hogy………….

Neked hatalmadban áll, hogy Úrrá légy körülményeimen, saját gyengeségeimen. Kérlek, segíts, hogy…

Olyan az élet, mint egy vízi csatában evickélő hajó. Lehet, hogy tűzszünet van éppen, hallani a sirályokat és látni a vízfelszínen megcsillanó napfényt — jól mennek a dolgok. Van, hogy dörögnek az ágyúk, s bár az egyik fronton minden klappol, a másik oldalon csúnya lékkel küszködik a hajó. Az is megesik, hogy nem érkezel a mélyben ide-oda szaladgálva betömni az egyre szaporodó lékeket. Örök harc a felszínen maradásért. Ilyen az Istennel való kapcsolatunk is.

A vízbe kerülő tárgyak természete, hogy elmerüljenek. Előbb vagy utóbb. Persze lehet hajót tervezni, s építeni, de az mégsem lehet sosem tökéletes biztonságban. Zátonyok, sziklák, viharos szél, rosszul dolgozó legénység — annyiféleképpen lehet pár óra alatt roncs csupán a tengerfenéken.

Ha nem ápolod a kapcsolatod Istennel, léket kap, s elmerülhet a bizalmad, hűséged hajója. Ha nem teszel érte, hogy a víz felett maradj, egyre távolabb kerülsz az életet jelentő levegőtől, míg már nem marad erőd, hogy a felszínre ússz. Haragudhatsz a levegőre, a szélre, a hajóra, a tengerre, vagy a legénységre – ne felejtesd el: te vagy a kapitány a hajódon. A te felelősséged, célt ér-e vagy sem.

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .