Mennyei Édesatyám! Nyisd meg a szemem a Te dicsőségednek látására! Nyisd meg a szívem a Te igédnek megértésére! Nyisd meg a lelkem a Te akaratodnak cselekvésére! Ámen!

Olvasmány: Ézs 35

Tanulmány: Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát. Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket! Ézs 35,1-4

Keresd ki a Bibliából a következő igehelyeket, jegyzeteld ki őket! Keresd meg, mi a közös bennük!

Zsolt 98,8; Ézs 35,1-2; Ézs 55,12; Jóel 2,21

Hogyan néz ki az, amikor a teremtett világ ünnepel? Mit akarhatnak kifejezni a bibliai szerzők ezekkel a költői képekkel?

Előfordult veled valaha, hogy annyira boldog voltál, hogy úgy érezted, az egész világ veled együtt ujjong? Mi tud ekkora örömet okozni?

Libánon („Fehér-hegység”) – hófödte csúcsairól, paradicsomi szépségről volt híres, s gazdagságáról vadakban, erdőkben, gyümölcsfákban.

Karmel (gyümölcsöskert’) – mindig sűrű erdők borították.

Sárón (’síkság’, ’sík terület’) – Palesztina északi részének legnagyobb síksága, dús növényzettel, sok virággal, jó legelőkkel.

Ezek után hogyan értelmezed azt, hogy a pusztának „része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében”?

Van most olyan dolog az életedben, amely pusztaságnak hat?

Ez az ábra egy ’Életkerék’, melynek szeletei a te életednek 8 fontos területét mutatja be.

Rajzold le magadnak (nyugodtan változtathatsz a kategóriákon, át is nevezheted, szét is választhatod, ha úgy kifejezőbb lesz)!

A kerék közepét vedd 1-nek, a szélét 10-nek és jelöld be az egyes körcikkeken, hogy milyen szinten vagy elégedett életednek azzal az adott területével! (Rajzolj egy vonalat a megfelelő szinthez, színezd ki a belső részt – ez mutatja a jelenlegi állapotodat.)

Mit veszel észre, ha megnézed az életkerekedet?

Lehet, hogy neked üzeni most Ézsaiás: „Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és … megszabadít benneteket!”?

Mitől szeretnél megszabadulni? Magától az állapottól vagy a hiány érzetétől?

Beszélj Istennek az életedről! Előbb nézd meg, mit kaptál, mit tettél azért, hogy amid van, az „virágozzék”! Aztán beszélj Neki a hiányaidról, az elégedetlenségeidről! Nem kell tagadnod, hogy vannak ilyenek. Nem kell szégyellned. Isten várja, hogy őszintén beszélj Vele ezekről is.

Esetleg ismersz a környezetedben olyan embert, akinél most épp lankad a kéz, roskadozik a láb, remeg a szív?

Beszélj róla Istennek! Kérj megoldást az ő élete nagy harcaira! Aztán írd ki az igét egy lapra, díszítsd ki, és ajándékozd oda neki! Légy örömmondó békekövet!

Ha voltál már pusztában, akkor számodra is hihetetlen ez az igeszakasz. Arról van szó, hogy az a hely, amely a bánattal, ítélettel, szenvedéssel kapcsolatos és elég sivár, egyszer majd örülni fog és kivirul. Szeretek kapaszkodni ezekbe az ígéretekbe, mikor mélyen vagyok és kicsit ki is égtem. Azt üzeni rajtuk keresztül Isten: még téged is újjá tudlak teremteni, ha a pusztát sikerült.

Isten története, a teremtett világ létezése a teremtéstől az újjáteremtésig tart, e között a két esemény között élünk mi, csodálva az előzőt és vágyva az utóbbit. Milyen jellemző Istenre, hogy nem félredobja a régit, amit elrontott akaratos gyermeke, hanem újjáteremti a világot és benne az embert.

Tényleg létezik olyan, hogy kivirul a puszta, mert az Úr újjáteremti. Lehet kijönni egy nehéz élethelyzetből örvendezve, mert közben megtapasztaltuk a kegyelem megtartó erejét. Visszatekintve lehet áldás a betegség vagy valamilyen más drasztikus eszköz, amivel Isten beleavatkozik az ember életébe. Vannak puszták, amik egyszer zöldellő mezők voltak lombos fákkal, de az ember lecsupaszította őket. Vannak emberek, akik boldog napokat éltek meg, de most sanyarú az életük, hitbeli válságban vannak. Aztán jön a semmiből az ígéret: örülni fog a puszta…  Mert ilyen a mi Istenünk. Sokszor hagyja, hogy pusztává tegyünk magunk körül mindent, hogy aztán újjáteremthessen. Újra kezünkbe adja, amit elvesztettünk, elrontottunk.

Halljuk ezért ma úgy az ősi biztatást, mint hogyha először és utoljára hallanánk, mert nekünk szól: erősítsétek a lankadt kezeket! Legyetek erősek, ne féljetek! Jön Istenetek és megszabadít titeket!

Úgy legyen. Úgy lesz.

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .