Úr Jézus Krisztusom, legyél Te a hűséges Pásztorom ezen a reggelen! Terelgesd a lelkem füves legelőre, vezesd csendes vízhez, üdíts fel, vezess igaz ösvényen a Te nagy nevedért! Ámen!

Olvasmány: Ézs 40,3-5

Tanulmány: Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az ÚR maga mondja ezt. Ézs 40,3-5

Tedd most félre a napi gondokat és gyere el velem egy képzeletbeli utazásra!

Helyezd magad kényelembe, készítsd fel a bensődet az útra!

Érezd a talpad alatt a szilárd talajt! Támaszd meg a hátadat! Csukd be a szemed, vegyél mély levegőt, majd fújd ki (végezd ezt el párszor), közben próbáld tudatosan érzékelni a testedet: fedezd fel az egyes részeit a talpadtól a fejed búbjáig!

Indulhatunk?

Képzeld el, hogy a sivatagban lépkedsz! Érezd, ahogy a bőrödet süti a nap. Lassan haladsz, a lábad meg-megbotlik egy-egy kupacban. Sehol egy fa, vagy egy bokor, csak a puszta egyhangúsága. Kövek és homok, porszag és perzselő hőség. Dombra fel, dombról le, dombra fel, dombról le…

Hogy érzed itt magad? Mi az, ami a leginkább hiányzik?

Egyszer csak megjelenik előtted egy pompázatos karaván. A menet közepén felfedezel egy különös alakot. Ruháján, ékszerein, délceg testtartásán látszik, hogy ő maga a király. Körülötte szolgák hada. Hangos beszélgetés, vidámság, egzotikus illatok, drága kelmék suhogása kíséri őket.

Mire gondolsz, ahogyan egyre közelednek hozzád?

A király nyájasan beszélget a mellette haladó főurakkal. Az uralkodó rád pillant, az arcán láthatóan öröm suhan át. Elindul feléd.

Mit érzel, ahogy ő egyre közelebb ér hozzád?

A király odalép hozzád, neveden szólít, és a kezét nyújtva köszönt téged. Örömét fejezi ki, hogy láthat, mert éppen terád van szüksége, nálad nagyobb szakember nincsen közel s távol. Az a problémája, hogy a legközelebbi város is több napnyira van a palotájától. Márpedig ő, ha épp arrafelé van dolga, a lehető legrövidebb idő alatt szeretne odaérni. Szerinted mi az, ami leginkább akadályozza őt ebben?

Mondj neki öt dolgot, ami megkönnyítené az útját ezen a vidéken!

A király a főembereire néz, ők elismerően bólogatni kezdenek. Összedugják a fejüket, majd közlik veled, hogy az ötleted elnyerte a tetszésüket, meg is bíznak vele, hogy vezesd a munkálatokat. Csak meg kell mondanod, mire van szükséged, ők biztosítanak mindent.

Készítsd nekik egy listát a szükséges dolgokról!

Elkészült az út. A király elindul kíséretével a város felé. Te ott állsz az út mellett, és nézed, ahogyan a fényes sereg elhalad melletted, majd lassan belevész a messzi távolba.

Mit érzel?

Utazásunk lassan véget ér. Búcsúzóul vess még egy utolsó pillantást az elkészült művedre!

Dörzsöld meg a kezedet, nyújtózkodj ki jól, helyezkedj normális laza tartásba! Isten hozott a való életben!

Írj le három dolgot, ami most a sivatagi utazásodról eszedbe jut! A sok benyomás és kép közül melyik volt a legkedvesebb a számodra? Mit kell feltétlenül megőrizned?

 Olvasd el a mai igénket még egyszer!

Miről beszél Ézsaiás? Fizikai értelemben vett útra van szüksége az Úrnak?

Szerinted mi lehet az, ami leginkább akadályozza Őt? Gondolj vissza a sivatagra, és próbáld megtalálni a lelki megfelelőit mindannak, amiket észrevettél ott!

Gondolj most egy-két ismerősödre, akik az Úrtól egy egész sivatagnyi távolságra vannak! Mi lehet az, ami elválasztja őket az Isten kegyelmétől?

Mit tehetnél te azért, hogy kisebb legyen ez a távolság?

Van olyan ismerősöd, akinek az ügyében ma tehetsz valamit? Bármit, akár csak a legkisebb dolgot is?

A menny főemberei a rendelkezésedre állnak. Beszélj velük, kérd el tőlük azt, aminek szükségét érzed! Tervezd meg az ő jelenlétükben a mai munkálatokat, majd keresd a lehetőségét, hogy el is végezd!

A nap végén térj majd vissza, és számolj be nekik az eredményekről!

Kísérje az Úr áldása a napod minden percét, különösen azokat, amelyeket az Ő útjának építésére fordítasz!

Mi a legnagyobb akadálya most, Uram, a Te dicsőségednek ebben a nagy földi pusztaságban?

Miért nem értik az emberek, hogy mit tettél értük?

Miért nem látják, hogy a Te kegyelmednél nincsen drágább kincs ebben a  porfészekben?

Vajon tettem én bármit, hogy értsék, hogy lássák?

Nem épp bennem vannak a legnagyobb mélyedések, hiányosságok,  kishitűség?

Nem épp bennem vannak a legnagyobb magaslatok, amelyek a büszkeségemből, személyválogatásomból épültek?

Nem épp én teszem egyenetlenné az egyenest, amikor elmenekülök a megbízatások elől?

Emelkedjék föl minden völgy! Süllyedjen le minden hegy és halom!

Legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!

És kezdődjön mindez énbennem!

Ámen.

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .