Kedves TeSó, kérlek, ma különös odafigyeléssel olvasd végig az egész olvasmányt (4Móz 16), hogy jobban ráláthass a teljes képre, és mindarra, amit az Ige üzen neked a mai napon. Mielőtt hozzáfogsz, borulj az Úr lábai elé, és imádságban kérd az Ő segítségét a mai igeszakasz megértéséhez.

Olvasmány: 4Móz 16

Nagyító alá: Ekkor hívatta Mózes Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De azok ezt mondták: Nem megyünk! Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még zsarnokoskodni is akarsz rajtunk?! Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál bennünket, és nem adtál nekünk sem mezőt, sem szőlőt örökségül. Vajon ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét?! Nem megyünk! Ekkor nagy haragra gerjedt Mózes, és ezt mondta az ÚRnak: Ne tekints áldozatukra! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem, és egyikükkel sem tettem rosszat. Kórahnak pedig azt mondta Mózes: Holnap légy az ÚR színe előtt csoportoddal együtt, te, ők és Áron. 4Móz 16,12-16

Kérlek, hogy amikor leírtad a tanulmányozandó igeszakaszunkat, húzd alá jól láthatóan az összes NEM szót ebben a részben! Látni fogod, milyen sokszor mondunk ellent az Úrnak, mennyi minden van a szívünkben, amivel ellenkezünk Vele! A következő kérdések segíteni fognak abban, hogy elmélyülj ebben a részben:

  • Pontosan kik között zajlott a konfliktus és hány ember vett ebben részt a kezdetekkor?
  • Melyik törzsből (vagy törzsekből) valók kezdtek lázadozni Mózes és Áron ellen?
  • Mi volt ennek a zúgolódásnak az oka?
  • Milyen módszert választott arra Mózes, hogy megmutatkozzon, kit választott ki az Úr a nép vezetésére?
  • Hogyan próbálta Mózes rendezni a konfliktust először, és hogyan reagáltak erre a zúgolódó csoport vezetői?
  • Amikor te magad nézeteltérésbe kerülsz valakivel (vagy valakikkel), hogyan tudod nyilvánosságra hozni, hogy az Úr szavának engedelmeskedve élsz? Milyen módszereket szoktál alkalmazni az ehhez hasonló összetűzések rendezésére, és hogyan szokott ez sikerülni az életedben?

Közel egy hónapja tart a pusztai vándorlásunk. Abban egyet érthetünk, hogy Mózes idejében sem, és ma sem könnyű a sivatagi életmód. Talán Kárpátaljára különösen is igaz, hogy folyamatosan nehéz körülmények közé szorultak az emberek. A nyomorúság, a fizikai vagy lelki terheltség, esetleg némi irigység nagyon könnyen indít el konfliktusokat az egyébként békében élő emberek között is. Mózesnek elég gyakran kellett szembesülnie az összetűzésekkel – néha Isten ellen, néha az emberi vezetők ellen lázadt a nép. Nem azért, mert nem szerették őket, vagy nem voltak hálásak… Előfordul, hogy néha csak bal lábbal kelünk, és a társunkon csattan az ostor. Persze lehetséges, hogy a szívünk mélyén lakó irigység hozza ki belőlünk az ellenségeskedést. Ezért nem az a legfőbb kérdés, hogy MIÉRT lázadnak ellenünk vagy MIÉRT lázadunk mi mások ellen! Sokkal inkább kérdés, hogyan tudjuk megoldani a helyzetet, és kinek az érdekeit védjük ilyenkor!

Mózes módszere az, hogy Isten elé viszi a problémát. Csak ezután próbálja meg négyszemközt (hatszemközt) megbeszélni az ügyet, végül az egész gyülekezet előtt tesz bizonyságot az igazságról. Akik pedig mindvégig kitartanak az ellenségeskedés oldalán, azokat bizony szörnyű véggel sújtja az Úr, mert „elevenen kerülnek a pokolra” (4Móz 16,33).

Kérjük Atyánkat, hogy vegye el tőlünk az ellenségeskedés lelkét, és vezessen minket a helyes úton! Keressük és áldjuk Őt a mai napon is! Imádkozzunk együtt a zsoltárossal:

Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el. Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem! Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram! Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt. Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek. Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat. Ámen! (Zsolt 27)

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .