Kedves TeSók!
Ha figyelmesek voltatok tegnap a fészbukon, akkor láthattátok, hogy valami készül, mert valakik készülnek. Egy közösen megbeszélt pillanatban a TeSó blog szerkesztőségének tagjai átállították a profilképüket és a borítóképüket, hogy mindkettőn legyen valami TeSós. Ezzel is készültünk a mai napra, szeretett blogunk születésnapjára, amely 2014 óta kicsit a mi születésnapunk is.
2014. február 17-én indult ugyanis ez a blog és ekkor születtek szerkesztővé azok, akik egészen a mai napig éltetik, viszik előre a blogot, fáradtságot, időt, energiát és sok alkalommal anyagiakat sem kímélve. Leírva rövidnek tűnik ez a három év, fiatalnak, tapasztalatlannak is érezzük magunk sokszor, csak kísérletezünk magunkkal és az írással, programszervezéssel. Mégis, annyi minden fért bele ebbe az időbe. A legjavára nem is számítottunk, nem készültünk fel. Mikor elindultunk, reméltük, hogy jönni fognak majd írásaink és tudunk majd valamit adni azoknak, akik olvasnak minket. Arra viszont nem is számítottunk, hogy többszáz íráson keresztül ennyire megáld minket Isten Veletek, olvasóink. Köszönjük azt, hogy velünk vagytok, hozzászóltok a témákhoz, segítetek nekünk „alkotásban maradni” az ötleteitekkel. 2014-ben reméltük, hogy kapunk egy kis elismerést a szolgálatunkért, de nem számítottunk a Kárpátaljai Református Egyházkerület Komjáthy-díjára és a számos anyaországi elismerésre, amik elértek bennünket. Mikor elindítottuk adventi és böjti sorozatainkat, reméltük, hogy olvasni fogjátok, de arra nem számítottunk, hogy nekünk is hatalmas segítséget jelent majd a sorozatok elkészítése és nyomon követése az ünnepre való készülődésben.
Mi ma azt ünnepeljük, hogy ezen a napon visszatekinthetünk ezekre a váratlan áldásokra. Hiszen írásaink, hozzászólásaitok, programjaink nem csupán annak jelzései, hogy itt működik egy szervezet, aktív a szerkesztőség, hanem arról is beszélnek, hogy valaki – egy csupa nagybetűs VALAKI – működteti, viszi előre ezt az ügyet. És a mai napig elcsodálkozunk azon, hogy minket is felhasznál abban, hogy valamit megmutasson önmagából a világban. Hihetetlen élmény Jézus bloggerének lenni – nem is gondoltuk, hogy Neki szüksége van ilyenre, míg el nem kezdtünk írni. Mégis milyen jó, hogy így kellünk neki. Hála érte.
S annyi mindenért lehetünk még hálásak neki: eseményekért, amelyek mögöttünk vannak és amelyek előttünk, amelyekről még nem is tudunk. Legyen ma az első és az utolsó szó a háláé, segítsen a szavak megtalálásában a zsoltáros imádsága: „Dicsőség legyen az Úrnak örökké! Örüljön alkotásainak az Úr! Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek. Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az Úr előtt.” (Zsolt 104,31-34)
Kedves Olvasónk! Ha kicsit több, részletesebb visszatekintésre is kíváncsi vagy, ugorj át a mi szülinapi ajándékunkra, a TeSó-s idővonalra. Jó böngészést, áldott napot! 🙂
